A homlokrakodók rövid története

2014. augusztus 26.

A rakodógépek fejlődését, a kezdetek kanállal felszerelt traktoraitól egészen a mai hidraulikus, derékcsuklós homlokrakodókig tart. A földmunkagépek egyik legfontosabb szereplőjének története.

Ha a földmunkagéppiacot vesszük górcső alá, azt láthatjuk, hogy a kotrók után a homlokrakodók jelentik a második legnagyobb szegmenst, ami sokoldalúságuknak és széles körű felhasználhatóságuknak köszönhető, hiszen ezek a gépek a mezőgazdaságtól kezdve az útépítésen át a külszíni fejtésű bányákig számos területen megállják a helyüket. Mivel relatíve nagy sebességgel (40 km/h) és tömegükhöz képest nagy kanállal rendelkeznek, bármilyen ömlesztett árut lehet velük mozgatni a gabonától kezdve a zúzott kövön át a papírhulladékig.

Az első, rakodásra használt önjáró gépek az 1920-as években jelentek meg Amerikában. Ezek valójában olyan átalakított mezőgazdasági traktorok voltak, amelyekre emelhető gémet és kanalat szereltek a leleményes felhasználók. A gémet csörlő mozgatta egy drótkötél segítségével, a kanalat pedig gravitációsan lehetett kiüríteni egy kioldó mechanizmus segítségével.

Az 1939-ben debütáló első, valódi rakodógép kifejlesztése Frank G. Hough chicagói mérnök nevéhez fűződik. A Hough Model HS egy kétkerék-meghajtású, gumikerekes, 1/3 köb-yard űrtartalmú kanállal szerelt rakodó volt.

A közvetlen ős

A mai homlokrakodók közvetlen őse viszont 1954-ben már az öreg kontinensen született meg,
a BM Volvónál. Ez volt a Bolinder Munktel H10 típus. A traktorokra szerelt gém és kanál nagy igénybevételt jelentett a gyengébb első tengelyre. Ezt felismerve a H10-nél megfordították a fülkét és a kanál helyét, így jött létre egy furcsa traktor alakú szerkezet, amelynek valójában a hátulja volt az eleje.

A konstrukció előnye az volt, hogy a nagyobb, erősebb tengely viselte a terhelés nagy részét, a kezelőnek sokkal jobb rálátása volt a kanálra és a munkaterületre, a motor ellensúlyként szolgált, így nagyobb terhet lehetett a géppel emelni, a hátsókerék-kormányzáshoz pedig a korábbiaknál kisebb fordulókör társult. Ám a Bolinder Munktel H10 homlokrakodónak nem ez volt az egyetlen újdonsága. Mind a gém, mind a kanál hidraulikus működtetésű volt, a gém párhuzam kinematikát kapott mechanikus eszközcserélővel, a gépet pedig közvetlen befecskendezésű turbódízel motor hajtotta.

Derékcsuklós változat

A technológia fejlődésével a homlokrakodókon belül megjelentek a derékcsuklós változatok, ezeket a Caterpillar, a Case és a Michigan közel egy időben kezdte el gyártani az 1950-es évek vége felé. A merev váz és a fülke mögött csapszegelt gémszerkezet több problémát is felvetett, amelyeket a derékcsukló és a fülke előtti gémbekötés kifejlesztése oldott meg. Ezeknek az újításoknak a révén vált lehetővé, hogy a kezelő a fülke oldalán szálljon be és ne a kanálon keresztül, a gém nem takarta az oldalsó kilátást és a derékcsuklós gépek sokkal fordulékonyabbak lettek elődeiknél.

Egy mai homlokrakodó munkában (illusztráció)

Kétrészes váz

A gumikerekes rakodógépek váza két részből áll, amelyek a csuklóponton kapcsolódnak egymáshoz. A két vázrészt hidraulikus munkahengerekkel kötik össze, amelyek egyben a kormányzásért is felelnek. A mellső vázhoz csatlakozik a gémszerkezet, amelynek végén található a munkaszerelék (legtöbbször kanál) – mindkettőt hidraulikus munkahengerek mozgatják.

A hátsó váz ad helyet a motornak, nyomatékváltónak, sebességváltónak és szivattyúknak, közvetlenül a csuklópont mögött pedig a fülke helyezkedik el. A kormányzás és a munkaszerelékek mozgatása egyaránt teljesen hidraulikus, kisebb gépeken a hajtás is. Ma már leginkább öszkerékhajtású modellek találhatók a piacon, rendszerint négy egyforma méretű kerékkel.

A homlokrakodók főbb paraméterei:

  • a gép tömege,
  • a kanál mérete (referenciának a fogazott GP kanalat szokták megadni)
  • a motor teljesítménye

Természetesen ezek egymással összefüggenek. Ma a piacon jellemzően 4–55 t tömeg közötti gépek találhatók 0,6–7 m3-es kanállal. Néhány gyártó kínál ennél nagyobb modelleket is, speciális feladatokra.

Forrás: Magyar Építő Fórum (2013/63. szám)

Szederkényi Pál szövege alapján

Fotó: Thinkstockphotos.com

Kommentek

Kommenteléshez be kell lépni.   , Regisztráció

Kapcsolódó cikkek

Impresszum Előfizetés Lapszámok Médiaajánlat Adatvédelem

Brand Content Kft. 2017 ©