Válság után. Interjú Scheer Sándorral, a Market Építő Zrt vezérigazgatójával.

2017. május 30.

Káli György (Magyar Építő Fórum): A tavalyi év legnagyobb kihívása az volt, hogy nagy a munkaerőhiány és emiatt nehéz volt embereket toborozni, mégis határidőre teljesítették a munkákat. Hogyan oldották ezt meg? 

Scheer Sándor: A munkaerőhiánynak még csak a szele érte el az építőipart. A probléma az egész építőiparnál fog jelentkezni, és mi igyekszünk azon dolgozni, hogy ennek kevés jele legyen érzékelhető. Tavaly ez még nem nagyon fogta meg a tevékenységünket. Az veszett ki az építőiparból, hogy lelkes legyen és feláldozza magát. Nincsen hétvégi munka, nincsenek már értelmetlen éjszakai műszakok, egyszerűen nem lehet már gyorsítani és behozni a tél miatti lemaradást, a szervezetlenség miatti lemaradást, a meg nem hozott döntéseket bepótolni. Az látszik, hogy nincsen mozgástér. Ezért ezt kezelni komoly kihívás, ami még majd a jövő évben párosul azzal, hogy munkaerő sem nagyon van.

K. Gy.: Mi alapján mondja azt, hogy még csak a szelét érezzük?

Sch. S.: Figyeljük azokat a magasépítési munkákat, amelyek még nem kezdődtek el, de az előkészítésnek a jelei már itt vannak a piacon. A magasépítés körülbelül évi 800 milliárd Ft volumenű. Ez a 800 milliárd forint 650-680 milliárd Ft-ról nőtt föl. Tehát nőtt az igény. Amit mi most magunk előtt láttunk és az elmúlt 2-3 évből jött, az egy nagyon erős lakásépítési hullám, nagyon erős irodaépítési hajlandóság. Az állam komoly beruházó, sok az előkészített projekt. Az elkövetkezendő európai uniós források, a modern váro­sok program, ami elsősorban a vidéket és a megyeszékhelyeket érinti – mindezeket figyelembe véve arra számíthatunk, hogy az építőipar számára a 2017–2019 közötti időszak nagyon erős lesz, ami komoly kihívást jelent mindenkinek. 

K. Gy.: Fontos trend a munkavállalók kiváltása gépesítéssel, automatizációs megoldásokkal. Vannak ilyen irányú fejlesztéseik?

Sch. S.: Talán az építőipar nem az első számú szektor ebben. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a tervezés során lehet olyan megoldásokat alkalmazni – előre gyártás, tipizált megoldások, az üzemben elkészített típusmegoldások –, amelyeket a sokszor ismétlődő feladatoknál jól lehet használni. Ma még talán drágábbak, de ha az ember összeveti a munkaerő költségével és a munkaerőhiánnyal, akkor ezek ma már Magyarországon is olcsóbbak. Ezekben kell fejlődnünk. Úgy gondolom, hogy leginkább a tervezőkkel való együttműködés során kell ezekre sort keríteni. 

K. Gy.: Lehet-e befolyásolni a tervezőket, lehet-e rájuk hatni? 

Sch. S.: Ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor nem. De egyébként azért szerintem részt kell venni a tervezésben. Azokon a munkákon vagyunk hatékonyabbak ebben a kérdésben is, ahol a tervezés hozzánk kerül, tehát fővállalkozók vagyunk vagy komplex tervezési feladatot vállalunk. Ott lehet ezeket a megoldásokat használni.

K. Gy.: Milyen tapasztalataik vannak a jelentősebb külföldi konferenciákon? Hol van a Market vagy a magyar építőipar helye, fejlettségi szintje, innovációs képessége, kapacitása a világban?

Sch. S.: A magyar építőipar élvonalbeli cégei abszolút európai vagy világszínvonalon teljesítenek. Magyarország kis piac, tehát az építőipari forgalmazók számára margón kívüli kis ország vagyunk, ennek következtében ide egy adott építőanyagból vagy egy adott szortimentből egy kis rész kerül, és sokkal kisebb a Magyarországra jutó választék. Azért kell elmenni és megnézni ezeket a sokkal nagyobb építőiparral rendelkező országokban, mert akkor rádöbbenünk, hogy mennyi mindent használhatunk még és mennyi mindenről maradunk le.

K. Gy.: Ismerve a külföldi trendeket, a Marketnek mi a víziója: mi lesz tíz év múlva, mit fog a Market másképp csinálni? 

Sch. S.: Úgy gondolom, hogy amit végzünk, azt nagyon hatékonyan tesszük, de ezen javítani kell, el kell érnünk, hogy legyen nálunk sok tervező, akiket már a tervezési szinten bekapcsolunk egy-egy beruházás megvalósításába. Meg kell találni és meg is fogjuk találni a munkaerő-problémára a megoldást, tehát sok olyan megoldást fogunk alkalmazni, amelyek előre gyártottak és modul rendszerben jól használhatók. Gőzerővel megyünk a felé a szint felé, ahol Nyugat-Európa, Ausztria és Németország építőipara tart. 

K. Gy.: Hol helyezkedik el az innováció a Market stratégiájában? Van-e innovációs program?

Sch. S.: Generálkivitelezőként nekünk bizonyos szempontból könnyű dolgunk van, bizonyos szempontból pedig nehéz. Azt kell megvalósítanunk, amit valaki megtervezett és kitalált. Talán az esetek harmadában van abban szabadságunk és beleszólásunk, hogy mit milyen eszközzel, milyen módon, milyen anyagokból, hogyan valósíthatunk meg. Tehát az innováció, különböző fejlesztések, új technológiák-anyagok alkalmazása ezekben a helyzetekben lép elő. Amikor már valami ki van találva, meg van tervezve, akkor annak a megvalósítása során alkalmazhatunk új megoldásokat. Ebben egyébként nem tudunk európai forrást bevonni, ugyanis mi nem tartozunk a kkv szektorba, ezt a megtermelt eredményből kell megtenni. Azt pedig alapvetően hatékonyságjavításra fordítjuk, gépesítésre. Itt próbálunk új megoldásokat, technológiákat keresni. Nincs külön osztályunk, ami ezzel foglalkozik, miután nincs két egyforma épület, nincs két egyforma építkezés vagy megvalósítandó beruházás, ezért a fejekbe kell ezt az innovációt betenni, és ott kell rendet csinálni. Nálunk a műszaki igazgatók azok, a főmérnökök, műszaki előkészítők, akik erre hatással tudnak lenni az előkészítés és a beruházás lebonyolítása során. Nagyon sok kiállításon, szimpóziumon, továbbképzésen vesznek részt, ezzel igyekszünk követni az új trendet, behozni az új technológiákat és innovatív megoldásokat. 

K. Gy.: A SmartHome-ról olvastam nemrég egy jelentésben. A szoftveres, IT szektor, építőipar összekapcsolódásáról mi a véleménye?

Sch. S.: Szerintem ebben nagyon nagy távlatok, nagy lehetőségek rejlenek. Azt látom azonban, hogy a magyar építőipar erre még nem kész, lemaradásban vagyunk a digitalizáció tekintetében. Bár van néhány jó példa: az elektronikus építési napló bevezetésekor az építőipar elképzelni nem tudta volna, hogy ezt használni fogja, és használhatóvá vált, egy teljesen megszokott megoldássá. Ugyanakkor vannak ennél komolyabb és az építőiparnak sokkal hasznosabb IT fejlesztések, amelyeket alkalmazni kellene. Vannak a működést segítő megoldások, ilyen például a BIM rendszer, ami lehet egy olyan működést, gondolkodást és szemléletet segítő megoldás, amit használni kellene. Ebben borzasztó nagy lemaradás van, erről csak beszél mindenki. Nekünk volt szerencsénk hozzá most már három-négy projekten keresztül. De nem lehet kihasználni az előnyeit, mert nem megyünk vele semmire, ha mi használjuk, de a körülöttünk lévők egyáltalán nem értik. Nem használják sem a beruházók, sem a műszaki ellenőrök, és a tervezők nem értik, hogy mi mit akarunk és miért akarjuk. Pedig ennek egy szemlélet, az előre gondolkodás kialakításában is lenne igazi szerepe. Ebben nagy-nagy lemaradás van. Ha én ezt így látom a piacvezető cég vezető posztjából, akkor az a többieknek egy legenda.

K. Gy.: Tehát a Market elvállalja azt a szerepet, hogy újdonságokat hoz be a piacra.

Sch. S.: Vagy behozunk, vagy használni próbáljuk és alkalmazkodni. Szeretnénk minden újdonsággal idejekorán megismerkedni, és ha azt jónak tartjuk, akkor alkalmazni. De nehéz úgy, hogy ezt egyébként csak mi akarjuk. Vannak az épületbe beépülő IT megoldások, ebben szerintem az épületautomatizálás, az épületfelügyeleti rendszerek már nagyon előre tartanak. Még nem látjuk teljes mértékben az értelmét ezeknek az okosotthon-megoldásoknak, megdöbbentően kevés az igény erre. Nem feszítik szét az emberek az ajtót, hogy okosotthont vásároljanak. Nincs meg még az az igény, amekkorát az IT szektor gerjeszt, ez még nem jutott el a felhasználókig.

K. Gy.: A Magasépítés Konferencián elhangzott, hogy az ágazatban a partnerség hiánya is jellemző. Ezt hogyan kell érteni?

Sch. S.: Úgy gondolom, ha mindenki elfogadná, hogy tanulni tud a másiktól, a kivitelezők a  szakértőkkel egyeztetnének és dolgoznának, az építészek a kivitelezőkkel, ez magától elkerülhető lenne. Rendkívül sok kooperáció kell, másfelől együttműködés kell az építőipari cégek között. Arra gondolok, hogy a generálkivitelezés egy komplett szervezési munka, hogy ha az embernek jó régi partnerei, megszokott beszállítói vannak, akkor sokkal könnyebb az együttműködés. Éppígy van a beruházók és kivitelezők között, ott is sokkal több probléma elkerülhető, hogyha fel lehet készülni egy munkára, egy beruházó igényt tart a kivitelező tudására az előkészítő szakaszban. Tehát több együttműködés és kommunikáció kell.

K. Gy.: Beszéltünk a beszállítókról, ott is van egy tudástranszferigény. Mit vár el tőlük a Market, hogyan segíti a beszállítókat?

Sch. S.: Ha anyagforgalmazóval, kereskedővel, beszállítóval vagyunk kapcsolatban, azt várjuk el, hogy ő képezzen minket, mindig oktassa a kollégákat és ismertesse meg velünk a legújabb trendeket, mindig helyezzen képbe minket. 

K. Gy.: Megvan ennek a fóruma? 

Sch. S.: Teljes mértékben. Sokszor veszünk részt beszállítói akadémiákon, továbbképzéseken, kapjuk a legújabb prospektusokat. Gyakran előfordul, hogy európai kiállításokon látunk valamit és megkérdezzük a magyar forgalmazót, aki tőlünk hall róla először. Ez segít abban, hogy komolyan vegyenek minket. A munkát végző alvállalkozókkal, szakcégekkel, középvállalkozásokkal kicsit nehezebb a helyzet. Ott inkább azt látom, hogy az idők során kialakult egy olyan kör, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Akik a saját területükön nagyon képzik magukat és nem akarnak lemaradni, azokkal könnyen megtaláljuk a hangot. A többieket nehezen tudjuk felhúzni és boldogulni velük. De már előfordult, hogy mi vettünk gépet valamelyik partnerünknek, szakcégnek, és aztán ledolgozták a gép árát. Mi hasznosnak tartottuk, neki nem volt rá pénze, hogy megvegye. Van tehát egy folyamatos együttműködés.

K. Gy.: A marketingeszközöknél nagyon sok cég, mint a Market is, alapvetően üzleti kommunikációt kell hogy folytasson, mert közvetlenül nem foglalkozik a fogyasztókkal. Van önöknél egy olyan kommunikációs tevékenység, ami nem kifejezetten az üzleti partnereknek szól, hanem azoknak, akik birtokba veszik az irodaházat, vagy akár azokat az épületeket, amiket a cég épít?

Sch. S.: Igen, van, de ezek mindig projekthez köthetők, amiket mi szabályosan, normálisan csinálunk. És van még sok olyan fórum, ahol meg tudunk szólalni, és elérjük az újságolvasók vagy internetes médiát olvasók körét, és tudunk címzett üzeneteket is küldeni. Ezt én a márkaépítéshez sorolom. Egy évben 40-50 megrendelőnk van, nekünk őket kell kiszolgálni, minden eszközzel, elsősorban jó munkával, rengeteg szolgáltatással, tanulmányokkal, tanácsadással. Számos eszközzel igyekszünk elérni, megnyerni őket. Egyébként a nagy közönség számára – miután nem vagyunk közvetlen kapcsolatban velük – nekünk a márkát, a saját hitelességünket kell őrizni és folyamatosan hirdetni. Ezt sajnos csak az építészújságok, szakmai lapok segítségével tudjuk megtenni. 

Nekünk fontos az építkezéseink megjelenése, a külalak, fontos a városban rohangáló 300 céges autó, ami szintén egy minőséget és egy megjelenést képvisel. Nekünk a márkát kell építenünk és a brandet kell jól beazonosíthatóvá tenni. Ebben az átpolitizált világban nem elég jónak lenni, hanem annak is kell látszani, úgyhogy ez nem egy könnyű feladat, mert elsősorban a szakmai lapok tudnak normális cikkeket írni és valóban a produktumról. A többi terület a bulvár irányába mozdul és elsősorban politikai irányt vesz. Ez nem kedvez ma egy dolgozó embernek meg egy cégvezetőnek, akinek nem sok kedve van bármiről bármit mondani, mert azt így vagy úgy elferdítik a szenzációhajhászat irányába. Köszönjük a szakmai lapok objektív munkáját!

2017. május 2.

Fotók: Végel Dániel

Kommentek

Kommenteléshez be kell lépni.   , Regisztráció

Kapcsolódó cikkek

Impresszum Előfizetés Médiaajánlat Adatvédelem

Brand Content Kft. 2018 ©