2021-ben az építőipar növekedett 2020-hoz képest, de elindultak vagy megerősödtek olyan negatív folyamatok is, amelyek kihívás elé állították az építőipar szereplőit. Ezek a negatív folyamatok exponenciálisan tovább rosszabbodtak az orosz–ukrán háború kitörésével.Elszálltak az alapanyagok árai, hozzáférésük is korlátozott lett, sőt: időszakosan nem is volt a piacon elérhető alapanyag.

Ez erőteljes hatást gyakorolt a bérleti piacra is. Bizonytalanná vált a helyzet, megkérdőjeleződött az amúgy indokolt beruházások időzítése. Szabad-e most beruházni, vagy nagyobb veszteséggel jár a halasztás – tette fel a kérdést a piaci szereplők többsége. Az új beszerzések elhúzódnak, kiszámíthatatlanná válnak a szállítási határidők. Így például a tavalyi év folyamán megrendelt eszközök egyáltalán nem biztos, hogy megérkeznek még ebben az évben. A 2022-ben megrendelt eszközöket pedig 2024-re igazolja vissza a szállító.

Többet fizet vagy lemond a megrendelésről

Ezzel párhuzamosan az árak is folyamatosan növekednek, és paradigmaváltással kell szembesülnie a megrendelőnek: eddig fix ára volt a megrendelt eszköznek, most viszont a szállító jogot formál arra, hogy bármikor megváltoztathassa az árat. A megrendelő pedig eldöntheti, hogy fizet-e többet vagy lemond a beszerzésről.

Nem meglepő, hogy megváltozott az alkatrész-hozzáférés is: már 2021-ben is voltak erre utaló jelek, és a helyzet a háború kitörésével tovább rosszabbodott. Bedugultak a megszokott csatornák, és a „bárhonnan, csak legyen, bármilyen áron” elv vált uralkodóvá. Mivel ennyire bizonytalan a helyzet, a piaci szereplők lecsapnak minden olyan lehetőségre, ahonnan jelenleg biztosítható az alkatrészellátás – még akkor is, ha a jövőbeni ellátás folyamatosságára nincs garancia. A megrendelői piac szereplői „elkerülő” megoldások kialakításán dolgoznak folyamatosan.

Hiány van jó szakemberekből

Van még egy olyan tényező, amelyikkel meg kell küzdeni: ez a humán erőforrás. Hiány van jó szakemberekből, és ha van, az nem rendelkezik naprakész szaktudással, ráadásul csak borsos áron hajlandó szerződni bárki.

Itthon nincs elegendő képzett munkaerő, mind több külföldi kivitelező jelentkezik egy-egy feladatra. A külföldi alkalmazottak más kultúrát hoznak magukkal, ráadásul nincs géphasználati tudásuk. Sok esetben jogosításuk sincs, hogy kezeljék a gépeket.

Mind több a külföldi cég – bizonytalan pénzügyi háttérrel –, és ez növekvő kockázattal jár a magyar alvállalkozók és bérleti cégek számára. Ezek a külföldi cégek általában még a magyarnál is szerényebb hatékonyságú környezetből érkeznek. Ez nyilvánvalóan nem segíti az építőipar hatékonyságának növelését. Nem lehet látni, hogy a magyar építőipar sokat fejlődött volna az elmúlt években a hatékonyság javulásának területén, és valószínűleg a COVID sem segített ebben.

Más országban dolgozik a képzett munkaerő

Nincs tehát itthon megfelelő mennyiségű és minőségű szakember – többségében más országban dolgozik a képzett munkaerő. Az állami oktatási rendszer működési anomáliái gátolják a szakemberek folyamatos továbbképzését, a jogosítások megszerzését, az utánpótlás megfelelő szintre hozatalát.

Eltérő a fiatalok tudása, hozzáállása is: a szerviz, a javítás vagy a karbantartás területén hihetetlenül nehéz dolgozni akaró és tudó kollégát találni.

A munkaerőhiány és az infláció miatt jelentősek a bérnövelési igények, de ezzel a hatékonyság növekedése nincs párhuzamban. Joggal tehető fel a kérdés: mitől lesz itthon munkaerő, aki akar és képes dolgozni?

Érthetően növekszik tehát az igény olyan gépekre, amelyek az emberi munkaerőt váltják ki.

Esetenként be sem tudják kapcsolni a gépet

A jelenlegi gépeket olyanok is használják, akiknek minimális ismeretük van azokról. Meg kellett erősíteni a szakmai támogatást, mert olyan szintre jutottunk, hogy esetenként be sem tudják kapcsolni a gépet, vagy ha igen, a használat során rengeteg a kár, a javítási igény. Nem beszélve a nyelvi kihívásokról, az angol- vagy némettudás nem megfelelő, nem sokra megyünk vele. A logikus lépés az lenne, ha egyszerűsítenék a gépek használatát, de gyártói oldalon az elektronizálás kap mind nagyobb teret, ahol más típusú emberek kellenek a használathoz és a javításhoz is.

A piaci környezet kiszámíthatósága jelentősen lecsökkent, illetve a működési költségek jelentősen emelkedtek, és nem látni a folyamatok végét.

A beszállítók árai – devizában – kiszámíthatatlanul növekednek, és ezt tetézi a forint állandósuló mélyrepülése. Ilyen változások közepette megfontolandó az áttérés az euró alapú árazásra, mert másképpen nem lehet lekövetni a finanszírozás kockázatait. 

Tovább drágítja a működést az energia, az üzemanyagár növekedése, és ki kell gazdálkodni a kamatfinanszírozási költségeket is. Az sem kedvez a gépkölcsönzési szektornak, hogy egyre magasabb épületek építéséről határoznak a beruházók, s ezekhez magasabbra emelő gépekre, eszközökre van szükség, mint amilyeneket korábban alkalmaztak.

Összességében folyamatos a változás, mind több olyan tényezővel kell megküzdeni, ami korábban nem volt. Ehhez nyitottnak és képesnek kell lennie a vállalati szervezetnek, hogy szembenézzen ezzel a helyzettel, reálisan lássa a dolgokat és képes legyen alkalmazkodni, illetve a megoldásokat megtalálni rövid, illetve hosszú távon. Ez pedig nem egyszerű feladat sem vezetői, sem munkavállalói szinten.

Állandósul az elbizonytalanodás

Hosszabb távon arra kell felkészülni, hogy állandósul az elbizonytalanodás, alaposan megnehezítve a tervezést. Az alapanyaghiány, a piaci változások miatt leállhatnak építkezések, a beszerzési költségek csillagászati magasságokba emelkedhetnek, így pedig egyre nehezebb lesz lépést tartani a felgyorsuló technológiaváltásokkal.

Fokozza a kiszámíthatatlanságot, hogy a szabályozási környezet nem képes követni a piac változását. Komoly következményei lehetnek annak, hogy a szükségesnél kevesebb, EU-szabályoknak megfelelő gép, berendezés áll majd rendelkezésre. Illetve magasabb áron lesz hozzáférhető a megfelelő technológia, mint például az unión kívüli országokban.

Dr. Antal Erzsébet, a Profirent Gépkölcsönző Kft. ügyvezetője. Az írás megjelent a Magyar Építő Fórum 2022. nyári (No. 86.) számában.