A hazai lakásállomány 17,3 százalékkal bővült 1990 óta

A magyarországi lakásállomány 1990-hez képest 17,3 százalékkal bővült 2022-re; a legnagyobb ugrás a 2000-es években volt, 326 ezres bővüléssel, míg az azt megelőző 11 évben 211 ezerrel, a 2011-2022-es periódusban pedig már csak 129 ezerrel nőtt a lakások száma - adta hírül az OTP Ingatlanpont az elmúlt három népszámlálási ciklus adatai alapján október második felében, megjegyezve, hogy a növekedés nemcsak időben, hanem térben is egyenetlen volt.

A kapcsolódó közleményben Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője kifejtette, hogy bár a 2022-es, 16. népszámlálás eredményeire még jócskán várni kell, de a korábbi felmérések adatai segíthetnek a várható eredmények értelmezésében.

Az eltérő bővülési ütemre példaként említették, hogy 2001 és 2016 között Pest megye látszott az "ígéret földjének" 20,5 százalékos lakásállomány-növekedésével. Azt követte Győr-Moson-Sopron (13,3 százalék), Budapest (8,6 százalék), valamint Fejér megye (5,4 százalék). Ebben az időszakban ugyanakkor voltak megyék, ahol csökkent a lakásállomány: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 6,3 százalékkal, Békésben 5,6 százalékkal, Nógrádban -5,5 százalékkal, Tolnában 4,1százalékkal, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 3,6 százalékkal, Heves megyében 2,4 százalékkal és Komárom-Esztergom megyében 0,4 százalékkal. Hozzátették, hogy a lakásállomány alakulásában a nagyvárosi vonzerő, a korán elinduló nagy ipari fejlesztések, valamint az agglomerációs kiköltözési hullámok hatásai összegződnek.

Arról is beszámoltak, hogy nem csupán az állomány területi eloszlásában, hanem az egyes lakások belső elrendezésében is komoly változásokat hozott ez a három évtized. A lakások között az egyszobások száma jelentősen, 200 ezerrel csökkent, arányuk 17 százalékról 10,1 százalékra mérséklődött, míg a legalább háromszobás lakások darabszáma 800 ezerrel, aránya 40 százalékról 52 százalék fölé emelkedett.

Valkó Dávid kifejtette, ez az átrendeződés jobbára már az időszak első két évtizedében megtörtént, azóta csak mérsékelten változtak az arányok. Akkor vált fontosabbá a szobaszám, mint az alapterület, amikor - a kétezres évek elején - tömegessé vált az elérhető árú társasházi lakások építése és ehhez igencsak "hatékony" alaprajzú lakások jelentek meg a kínálatban - ismertette. Példaként említette, hogy ekkor hozták divatba a konyha és a nappali összevonását, ami segített egy újabb lakóhelyiséget is elhelyezni minimálisan nagyobb alapterületre. A demográfiai folyamatok mellett a szobák számának növekedése is hozzájárult ahhoz, hogy 1990 és 2022 között a 100 szobára jutó népesség 114-ről 78-ra csökkent - írták.

A statisztika a lakások száma és mérete mellett azok minőségére is kitér, korszerűségük hagyományos mérőszámai a folyóvízzel, a fürdőhelyiséggel, illetve a vízöblítéses WC-vel való ellátottság. Míg korábban tízévente 5-10 százalékpontnyit is javult e komfortelemek elterjedtsége, addig 2011 és 2022 között már egyiknél sem haladta meg a javulás a 0,5 százalékpontot. Így jelenleg a lakások 96,9 százalékában van folyóvíz, 93,5 százalékában vízöblítéses WC és 93,8 százalékában fürdőszoba - fejtették ki.

Valkó Dávid arra is kitért, a jövőben a vezetékes internet, a légkondicionáló, a hőszivattyús, illetve a napkollektoros fűtés, valamint a napelemes áramtermelés válhat lakásminőséget jellemző mutatóvá.

Energetikai szempontból elavult a magyar lakásállomány

A jelenleg több mint 4,5 milliós hazai lakásállomány mindössze 10 százaléka tartozik a korszerűt megközelítő vagy az ennél jobb besorolású kategóriába - közölte a Magyar Bankholdinghoz tartozó Takarék Jelzálogbank október második felében.

A pénzintézet legújabb elemzését ismertető közleményében kiemelte: a lakásállomány hozzávetőleg 60 százaléka a kiemelkedően rossz, a rossz vagy a gyenge kategóriába tartozik az energetikai tanúsítványban alkalmazott skálán. A lakások 30 százaléka az átlagost megközelítő, átlagos vagy az átlagon felüli osztályba sorolható.

Felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar lakásállomány megújulási rátája európai viszonylatban alacsony, ez a mutató az elmúlt években 0,23 százalék és 0,63 százalék között mozgott.

Figyelmeztettek arra, hogy az új lakások építésével az ingatlanállomány megújulása energetikai szempontból csak nagyon lassan menne végbe; évente 20-30 ezer új lakással számolva 150-225 évig tartana a teljes hazai lakásállomány cseréje. Arra is kitértek, hogy a megújulási ráta Lengyelországban, Ausztriában, Finnországban vagy Dániában bőven 1 százalék feletti.

Az intézet szerint elengedhetetlen, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a már meglévő otthonok korszerűsítése, hiszen egy átfogó felújítás révén jelentős energiamegtakarítás érhető el. Az energiahatékonyság javulását szabályozói intézkedések és támogatások, valamint kedvező hitelfelvételi lehetőségek is segítik - hangsúlyozták.

Figyelmeztettek arra is, hogy 2024. június 30-tól csak olyan újépítésű ingatlanok kaphatnak használatbavételi engedélyt, amelyek energiaigénye csaknem nulla, és a primer energiaigény legalább 25 százalékát megújuló energiaforrásokból fedezik.

Nagy Gyula, a Takarék Jelzálogbank vezérigazgatója a közlemény szerint elmondta, hogy az ingatlanok tényleges "zöldülése" a klímacélok elérése mellett javíthatja az esetlegesen elhúzódó energiaválsággal szembeni ellenállóképességet is.

Az elemzésből kiderül, hogy az épületek energetikai jellemzője szoros összefüggést mutat az építés évével, illetve azzal, hogy mikor volt a legutóbbi nagy felújítás. A magyarországi lakások jelentős része, több mint 50 százaléka 1960 és 1990 között épült. A 2000 után készült lakóingatlanok aránya kevesebb mint 12 százalék, a 2010 utániaké pedig nem éri el a 4 százalékot.

A kutatás elkészítésében a Takarék Jelzálogbank együttműködött az ELTINGA kutatóközponttal, a Magyar Energiahatékonysági Intézettel (MEHI) és a Központi Statisztikai Hivatallal (KSH).

Forrás: MTI

Fotók: Pixabay.com