Száztíz éve, 1905. november 9-én szentelték fel Budapesten a Lipótvárosi plébániatemplomot, a Szent István-bazilikát. Több szakaszban épült fel. Összefoglaltuk a történetét.

A Lipótváros gyülekezetének otthont adó első kis templom 1808-ban épült, de a szabadságharc idején megrongálódott, le kellett bontani. A városrész gyors fejlődésére való tekintettel a pesti tanács 1845. április 8-án bízta meg az esztergomi és egri bazilikát is tervező Hild Józsefet, hogy készítse el egy reprezentatív templom terveit. Hild klasszicista épületet képzelt el, négy saroktoronnyal, oszlopokkal körülvett magas kupoladobbal. A földmunkák 1848 februárjában kezdődtek meg, de a szabadságharc miatt félbeszakadtak. A Scitovszky János hercegprímás elnökletével ülésező "városi tanácskormány" 1850-ben határozta el a munkák újrakezdését, a végleges döntést 1851. június 14-én hozta meg az Építési Bizottmány.

A bazilika alapkövét 1851. október 4-én tették le ünnepélyesen. A folyamatos pénzhiány miatt akadozó építkezés csak 1858-ban gyorsult fel, amikor Ferenc József uralkodó évi 40 ezer forintot ajánlott fel, amennyiben a város is minden évben ekkora összeget ad. A kupola már mintegy 51 méter magasságban állt, amikor 1867 márciusában Hild meghalt, a tervezés folytatásával és a művezetéssel ezután Ybl Miklóst bízták meg. Ekkor már látszott, hogy a hosszú éveken át szabadon álló pillérek, amelyeket ráadásul különböző minőségű, adományként kapott kövekből falaztak, nem fogják elbírni a kupoladobot. 1868. január 22-én egy nagy vihar következtében a kupoladob be is omlott, s az építkezés a romok eltakarítása után ismét leállt. Ybl a kényszerszünet alatt átdolgozta Hild terveit, így amíg a kelet-nyugati homlokzat az eredeti klasszicista felfogást tükrözi, addig a főhomlokzat és a mai Bajcsy-Zsilinszky útra néző hátsó homlokzat már neoreneszánsz stílusban készült.

A munkák 1875-ben indultak újra, de a kupola teljes vasszerkezetét csak 1889-ben tudták felszerelni. A két és fél méter magas keresztet október 19-én tűzték fel a nagykupola csúcsára, a kupolát pedig a következő évben beboltoztak. Ybl 1891-ben meghalt, a még hátralévő munkálatokat az ő tervei alapján Kauser József irányította. 

A bazilika a Szent István tér felől

A 20. század

A templomot 1905. november 9-én szentelte fel Kohl Medárd esztergomi segédpüspök, a zárókövet (amelyben elhelyezték a templom építését leíró okmányt) 1906. december 8-án Ferenc József jelenlétében tették a helyére.

A köznyelv által a kezdettől bazilikának nevezett templomot 1931-ben emelte XI. Pius pápa a "Basilica minor" rangra, s az 1938-as Szent István-emlékév óta hívják Szent István-bazilikának. A második világháború során megsérültek a tornyok és a külső falak, szükségessé vált a teljes tetőszerkezet cseréje. 1947-ben kezdődött meg a nagykupola fedésének helyreállítása, munkavégzés közben a fa héjszerkezet le is égett. 1982-ben a vihar az utcára sodorta a nagykupola lemezfedését, a templom ismét életveszélyessé vált, ezért kezdődött el

1983-ban az immár halaszthatatlanná vált teljes rekonstrukció. A 2003-ban befejeződött munkálatok során 5 kilogramm aranyat, 250 ezer aranyfüstlemezt és 10 kilogramm féldrágakövet használtak fel, s elkészültek az ólomüveg-ablakok is, melyeket eredetileg az oldalhajókba terveztek.A bazilika 1990-ben német hívők adakozásából új, Szent Istvánról elnevezett harangot kapott a német csapatok által 1944-ben lefoglalt helyébe. 1993-ban a Szent Imre hercegről, Szent Erzsébetről, Szent Henrik császárról és Boldog Gizelláról elnevezett harangokat szentelték fel a németországi Passau város adományaként.

A bazilikát, Budapest legnagyobb, Magyarország rangban második templomát 1993-ban II. János Pál pápa a Főegyházmegye társszékesegyháza rangjára emelte. 2001. augusztus 16-án, a millenniumi év egyik záróeseményeként a magyar állam ünnepélyes keretek között átadta a budapesti Szent István-bazilika tulajdonjogát a magyar katolikus egyháznak.

Fotó: M2.i.pbase.com