Ötven éve indult el Tokióból a Japán rohamos műszaki és gazdasági fejlődését jelképező sinkanszen, a nagysebességű vasúthálózat első szerelvénye.

Az első szerelvényt mintegy két évtizeddel a második világháború után, 1964. október 1-én avatták fel Tokióban, Hirohito császár jelenlétében. Az ünnepséget kilenc nappal az 1964-es tokiói olimpia megnyitója elé időzítették. Az építkezés méretei is lenyűgözőek voltak: Tokióból és Oszaka közti első vonalon 66 alagutat és 96 hidat is felhúztak.

Az új vonattal 210 kilométeres óránkénti sebességgel két és fél óra alatt el lehetett jutni Tokióból közúton több mint 500 kilométerra lévő Oszakába. A lakosságnak és az iparágaknak Tokióba koncentrálásával a sinkanszen hozzájárult Japán gazdasági versenyképességének javulásához.

A sebesvonat megkönnyítette az üzletemberek utazásait és könnyen megközelíthetővé tette az idegenforgalmi nevezetességeket, közöttük az egykori fővárost, az Oszaka közelében fekvő Kiotót. A vonaton való utazás is Japán felfedezésének része lett, annál is inkább, mert a vonat elhalad a japánok szent hegye, a Fudzsi közelében.

A legújabb sinkanszen vonat kacsacsőrre emlékeztető futurista aerodinamikus formájával 320 kilométeres óránkénti csúcssebességgel szeli át az országot. A sinkaszen vágányai a középső (legnagyobb) Honsú sziget mellett a déli Kjúsún is megépültek nemrégiben.

Sinkanszen japán szuperexpresszek a Tokiói pályaudvaron 2014. szeptember 24-én.

De nem a sebesség az érdekes a Sinkanszenben, hanem az időutazás. Tokió és Oszaka 1964. szeptember 30-án hét órára volt egymástól, egy nappal később már csak négyre, ma a leggyorsabb vonatok, a Nozomik két és fél óra alatt megteszik az 515 kilométeres távolságot.

Tokió és Oszaka között napi több mint 200 szerelvény közlekedik mindkét irányba, évi átlagos késésük mindössze 30 másodperc. Ötven év alatt a sinkanszen utasok milliárdjait szállította, a történelem, csak két balesetről tud, és azok sem követeltek halálos áldozatokat. 

A háború után újra benépesülő, egyre drágább város lakói a központtól egyre távolabb engedhették csak meg az életet, de ez nem volt baj, mert ott volt a Sinkanszen, az pedig bármikor berepített a tokiói irodaházakba. Különösen úgy, hogy a jegyek magas árát nem a dolgozók állták, hanem munkahelyeik. Ötven év alatt a végeredmény a világ legnagyobb városa lett. A tokiói agglomerációt mára 38 millióan lakják: ennyi ember él ingázótávolságban a várostól. A száguldó vonatokon 200-300 kilométerről is be lehet járni dolgozni.

A főváros és Oszaka között járó Tókaidó Sinkanszen japán szuperexpressz úton a Tokiói pályaudvar felé 2014. szeptember 24-én.

A jövő

A félévszázados jubileum ünnepségeivel egy időben kezdődik meg a legújabb lebegő mágnesvasút vágányainak építése. A vonat sebessége meghaladja majd az 500 kilométer/órát. Tokió és Osaka között közlekedik majd 2045-től, szinte egyenes nyomtávon, a pálya 85 százaléka alagútban halad majd. Első szakaszát – Tokió és a félúton fekvő Nagoja között – a tervek szerint 2027-ben helyezik üzembe. A Hokkaidón 2016-ban indul majd az első vonat, a sziget északi csücskében Szapporó lakói pedig további 20 évig várhatják a szuperexpresszeket, de várhatóan a 2020-as újabb tokiói olimpiára is időzítenek valamilyen átadást.

Forrás: MTI, Cink.hu

Fotó: MTI/AP, Kambajasi Sizuo