Kövesdy Gábor (Magyar Építő Fórum): 2013-ban az Oriens első kockázati tőkealapja, vagyis egy pénzügyi befektető vette meg ennek a cégnek a jogelődjét, és adta el négy évvel később, 2007. januárban az Industry Holding GmbH-nak, egy szakmai befektetőnek, most is ők a tulajdonosok. 2017-ben lőtt ki a cég. A ’18-as adatok szerint a ’16-os szinthez képest duplázódott az árbevétel: 3,7 milliárdról fölment 7,1 milliárdra. Jól meglovagolták az építőipari konjunktúrát, de a cég számai eközben a hatékonyság javulását is mutatják.

Antal Erzsébet (Profirent): Az árbevétel idén várhatóan 9 milliárd körül lesz, tehát folytatódik a növekedés. Ebben két dolog volt a meghatározó. Egyrészt a bérleti árbevétel-növekedés, másrészt az értékesítési árbevételünk is szépen emelkedett. A bérleti árbevételheZ hozzájárult az, hogy az új tulajdonossal jelentős eszközparkbővítést tudtunk végrehajtani. És ebből jön a hatékonyságjavulás is, mert egy telephely több eszközzel jobban tud gazdálkodni. Javultak természetesen az egyéb működési hatékonysági mutatóink is, pl. az eszközök kihasználási mutatói.

K. G.: Besegített az építőipari konjunktúra.

A.E.:Egyértelműen. Illetve egyik oldalról próbálunk mind szélesebb körben jelen lenni, tehát nem csak az építőiparban, hanem más területeken; facility managementben, rendezvényekben elég szép eredményeket értünk el. Tehát más iparágak felé is próbálunk terjeszkedni.

K. G.: Ahogy említette, az új tulajdonos jelentős invesztíciót hajtott végre. A piac másik oldalán lévők számára a válság évei alatt az eszközbeszerzésen lehetett a legkönnyebben költséget megtakarítani. Elhalasztottak vásárlásokat, és egyszer csak nagy kapacitásigény jelentkezett ’17-től. Azt is tudjuk, hogy a gépforgalmazók nem is nagyon tudták kielégíteni a hirtelen megnövekedett keresletet, ott sorban állás alakult ki. Jelentős versenyelőnyre tettek szert?

A.E.:Ezt a hirtelen növekedést senki nem látta. Tehát erre én azt mondanám, hogy három-négy hónapot csúsztunk körülbelül. De hát azért ez nem egy jelentős késés.

Egyrészt a piacon nehéz volt beszerezni eszközöket, mert amint mondta, a gyártói kapacitások sem voltak ott. De a helyzet bonyolultabb. Hiába van gép, ha nincs – sem mennyiségben, sem minőségben – munkaerő, aki kezelje, karbantartsa, tárolja stb. A cégek sok esetben rákényszerülnek, hogy csak a core businessre összpontosítsanak és ne az eszközparkba invesztáljanak, mert az például további emberigényt jelent, és ugyanígy van a tárolás, javítás, karbantartás, a törvényi feltételeknek való megfelelés tekintetében, nem beszélve a folyamatos kapacitásigény-változás kezeléséről. A közismert létszámhiány miatt fontos, hogy bizonyos munkafázisokban, ahol eddig élő munkaerőt használtak, már lehetőség van géppel történő kiváltásra.

K. G.: Milyen üzletágaik vannak és milyen az egymáshoz viszonyított súlya ezeknek?

A.E.:Meghatározóan bérlet, értékesítés és kapcsolódó szolgáltatással állunk ügyfeleink rendelkezésére. Több mint 6500 gépet adunk bérbe – ebben nincsenek benne a kerítés-, állványelemek természetesen – tizenhét telephelyünkön. Központilag kezeljük az emelő- és földmunkagép-kapacitásunkat, és az olyan területeket, ahol komplex szolgáltatást is adunk ügyfeleinknek, mint például áramfejlesztés, hűtés, fűtés, kerítés, felvonó-telepítés, üzemeltetés. Állványozás területén igény szerint végzünk tervezést és építést is az egyszerű bérlet mellett.

Értékesítésnél azt mondjuk, hogy mindent, amit bérbe adunk, azt értékesítjük is. Ez egy kis túlzás természetesen, de széles portfólióval rendelkezünk. Értékesítési tevékenységünket sok esetben segíti, hogy az ügyfél akár ki is tudja próbálni az eszközt, amennyiben a bérleti flottánkban van olyan gép, illetve hogy szervizkapacitással rendelkezünk.

K. G.: Milyen iparágakban tevékenyek?

A.E.:Meghatározó az építőipar, ipar, rendezvényszervezés, facility management. Ez alapvetően vállalati ügyfeleket jelent, de természetesen vannak lakossági ügyfeleink is kisebb arányban.

 K. G.: Az újságunk profiljából adódóan én a továbbiakban nagy részben az építőgéppiacra vagy az azzal kapcsolatos tevékenységekre fókuszálok. Kifejezetten ezen a piacon, a bérleti piacnak ezen a szegmensén milyen piaci pozícióban vannak?

A.E.:Termékkörönként eltérő a piaci pozíciónk. Van jó néhány termékkör, ahol magasan az egyes számú piaci szereplők vagyunk. Van, ahol dobogón vagyunk, de szerintem a harmadik-ötödik helynél sehol sem vagyunk hátrébb.

K. G.: Mondjon egy-két olyat, ahol egyértelműen piacvezetők.

A.E.:Például különböző építőipari kisgépek tekintetében, kerítésben, a hűtés-fűtés, áramfejlesztés, felvonókapacitás területén.

K. G.: Milyen erős a piacon működő forgalmazók által támasztott verseny? Ők is foglalkoznak az értékesítés mellett bérbeadással.

A.E.: A forgalmazók általában hosszabb távú bérleti szerződést vagy pénzügyi lízinget kínálnak, de természetesen vannak, akik rövid távon is adnak bérbe. Mi sokkal több gépet/eszközt tudunk adni, rövid vagy hosszú távra, 17 telephelyről, sok esetben alternatívákkal. Gép/eszköz fajtánként eltérő a piaci helyzet a forgalmazókkal, van átfedés, de nem jelentős. Tehát nem a forgalmazók a legnagyobb versenytársaink.

K. G.: Kik a legnagyobb versenytársak?

A.E.: Mint ahogy az előbb elmondtam, minden gép/eszköz típusnál más. Például emelőgép tekintetében egyértelműen a Gépbér-Mateco a piacvezető, és utána kisebb-nagyobb különbséggel három-négy szereplő van a piacon változó gépösszetétellel. Kisgép tekintetében mindenhol, ahol van helyi szereplő, akár egy telephellyel is, versenytársként kezeljük, akkor is, ha az ERP rendszerük egy kockásfüzet…

K. G.: Lehet-e valamit általában mondani a magyar építőgép-állományról, annak koráról, mennyiségéről, színvonaláról?

A.E.:A piaci felfutás és EU-s támogatások (csak kivitelezőknél) következtében fiatalodnak a gépek. Nagyobb értékű használt gépeknél azért még piacot jelentünk a „nyugatnak”. Technológiailag is történt előrelépés az elmúlt években. Itt figyelembe kell vennünk, hogy kicsi ország vagyunk és bizonyos technológiákra nincs lehetőség az alacsony volumen miatt. Azt szokták mondani, hogy az emelőgéppark mennyisége lakossághoz viszonyítva megmutatja, hogy az adott ország mennyire fejlett. Egymillió lakosra körülbelül ezer emelőgéppel számolnak. A magyar piacon kb. hatezer emelőgép van bérbeadó tulajdonában vagy a végfelhasználónál. A skandináv országokban jóval ezen érték felett vannak, tőlünk délebbre ennél alacsonyabb darabszám van.

K. G.: Visszatérek az építőgéppiacra. Ma már nagyon kevés olyan vállalkozás van, amelyik csak terméket vagy árut ad el, hanem mellé még számos szolgáltatást is. Mik ezek a Profirentnél?

A.E.:Adunk szállítást, a kisgépektől a nagy gépekig mindent, országosan. Több területen pl. áramfejlesztés, hűtés, fűtés, állványozás, felvonók esetében megtervezzük a telepítést, igény esetén felépítjük és üzemeltetjük a berendezésket. Gépkezelőt is biztosítunk egyes gépeinkhez.

K. G.: Van erre igény a piacon. Ennek oka csak a munkaerőhiány, vagy tapasztalják azt is, hogy a kezelők egy része nem tart lépést a gépek fejlődésével?

A.E.:Más iparághoz képest az építőipar nagyon el van maradva, szemléletben, illetve nyitottságban az új iránt. A gépek beszerzésénél a fókusz azon van, hogy a használat és a szerviz oldaláról lehetőleg a legegyszerűbb gépeket szerezzük be, de a gyártói oldalon – a sok előírás miatt – nem mindig sikerül ezt az egyszerűséget tartani. Ha már egy kicsit komplexebb a gép, kezelői oldalról komoly problémák merülnek föl. Van jó néhány gép, amit úgy kell kiadnunk, hogy próbáljuk a kezelőnek elmondani, ha egyáltalán találkozunk vele, hogy ezt hogyan kell használni. Másik oldalról többen nem ismerik, hogy egy adott munkafolyamathoz milyen gépeket lehetne használni. Építkezéseken sokszor lehet látni, hogy a legolcsóbb gépekkel dolgoznak emberek, melyet hobbi használatra árulnak valamelyik barkácsáruházban. Külföldi munkavállalás segíthet ezen a téren, a hazatérés után többen jelentkeznek új igényekkel annak alapján, amit már láttak, használtak más országban. Hozzáteszem, gépkezelőt ott is biztosítunk igény szerint, kapacitás függvényében, ahol hatósági előírás van a kezelő képzettségére vonatkozóan.

K. G.: Akkor lehet, hogy ebből a szempontból futurisztikusnak fog tűnni az a kérdés, amit most fölteszek. Ma már van technikai lehetőség arra, nem csak a nagy, hanem akár a kéziszerszámoknál is, hogy pontosan mérni lehessen gépekbe beépített eszközökkel, hogy mennyi tényleges munkaóra volt, mennyi volt az állási idő, ennek időbeli eloszlása hogyan történt. Ezáltal lehetséges egyrészt munkaszervezési, másrészt logisztikai problémákat azonosítani a bérlő részéről. Látszik-e bármilyen jele a bérgép piacon, hogy ilyesmi megjelent volna a megrendelőknél?

A.E.:Kéziszerszámoknál azért ez elég korlátozottan áll rendelkezésre, meghatározóan egy gyártónál, fúró- és vésőgépeknél. Ilyen felhasználói igény a bérgéppiacon még nem jelent meg. Mi követjük egyes gépeknél azt, hogy mikor hogyan dolgoznak vele.

K. G.: A bérbeadás hagyományos, hosszú múltra visszatekintő üzletág, amelyiknek az üzleti modelljei lassan változnak. De mégis, biztos vagyok benne, hogy ebben az iparágban is egyre nagyobb teret nyernek innovatív megoldások.

A.E.:Sok területen van változás. Operációs oldalról a folyamatok automatizálása, digitalizálás. Itt sokat számít az ügyfeleink változásra való nyitottsága is. Például az elektronikus aláírás teljes körű bevezetésének egyik gátja az, hogy van olyan nagy építőipari vállalat, aki még mindig pecséttel fogadja csak el a bérleti szerződés aláírását. Az értékesítési tevékenység a személyes kontaktusból elmozdul elektronikus irányba, ehhez más rendszerek, folyamatok szükségesek. Régebben bejött valaki, és azt mondta, hogy ilyen gépet akarok. Tehát komoly gépismerettel rendelkeztek az ügyfelek és tudták, hogy mit akarnak. Most azt mondja, hogy erre a problémára keresem a megoldást. Ez a két folyamat egymással teljesen más megoldást igényel, tehát meg kell találni erre a megoldást.

K. G.: Ez lett volna a következő kérdésem: vajon mennyire „okos” a bérlő? Tehát mennyire tudja, hogy egész pontosan mit szeretne, és hogy ahhoz a munkafolyamathoz tényleg azt a gépet igényli, ami ahhoz a legjobb?

A.E.:Ezt két oldalról nézném. Egy feladathoz a megfelelő gép kiválasztásánál több segítségre van szükség. Tehát nekünk a tanácsadás egyre fontosabb tevékenység. Fontos, hogy megértsük, hogy milyen problémára keresik a megoldást és annak megfelelő gépet adjunk.

A másik oldala pedig a géphasználati tudás. Régebben voltak a jó szakik, akik már nem biztos, hogy itthon dolgoznak vagy nyugdíjba mentek. Külföldi munkások jöttek be helyettük, akiknek a gépparkismerete korlátozottabb és kulturálisan is szükséges az integrációjuk. Sok problémát jelent, hogy nem ismerik a gépek használatát, így a meghibásodás, illetve a gépek „leharcolása” elég gyakori jelenség, ami jelentős többleterőforrást igényel részünkről.

K. G.: Az építőiparról tudjuk, hogy nagy a volatilitása. Óriási kapacitások halmozódhatnak fel bizonyos időszakban, a következő években egy recesszió idején, ami évekig is eltarthat, fölöslegessé válnak. Önöknél olyan termékek is szép számmal vannak, amik kevésbé kötődnek csak építőipari tevékenységekhez, új épületek építéséhez. Emelő, lámpa, felvonó vagy konténer egyrészt más iparágban is használható, másrészt nem csak építéshez, hanem fenntartáshoz, karbantartáshoz is kapcsolódik. Mennyire tudatos ez a több lábon állás?

A.E.:Tudatosan törekszünk arra, hogy ügyfélbázisunk köre mind szélesebb legyen és ehhez a megfelelő eszközparkkal rendelkezzünk. De így is még az építőipar a meghatározó, mert ötven százalék fölött van a részaránya. Egy ilyen felfutás mellett nehéz levinni ezt az arányt. De egyértelműen tudatos tevékenység, hogy más iparágakba is bemenjünk. Ami egy lassú munka, mert teljesen más jellegű kereskedelmi munkát igényel, illetve más jellegű a bérleti, bérletszolgáltatás-igénybevétel jellege. Most például van olyan, hogy nagy cégeknél karbantartási időszakban mi működtetjük az egész gyárat – ez évente három nap, egy hétvége. Amúgy nem dolgozunk ezzel a céggel folyamatosan, de ezen a három napon ott vagyunk. Tehát erre föl kellett készülnünk, ebben sok-sok lehetőség van, de hogy ebben sikeresek legyünk, az egyértelműen egy tudatos tevékenység eredménye lehet csak.

K. G.: Mit gondol a magyar építőipar 2017 óta tartó szárnyalásáról? Mik hajtják a folyamatot?

A.E.: A válság után gyakorlatilag leállt az építőipari tevékenység, és sajnos állami szinten nem időben léptek, hogy a kapacitást le tudják foglalni.

K. G.: Igen, állami megrendelések pont válság idején kéne, hogy legyenek, de nem lettek. Most viszont vannak bőven.

A.E.: Igen, az állam megjelent egyrészről mint beruházó, másrészt mint törvényalkotó a lakóingatlanok ötszázalékos áfájával. A gazdasági élénkülés következtében az ipari és irodai kapacitásokra való igény jelentősen megnőtt, a turizmus növekedése pedig a szálláshely-kapacitásnövelési igényt hozta. Sok sport jellegű infrastruktúra-építés is történt az elmúlt időszakban.

Ezt a növekedését az ország kapacitásban nehezen tudta kezelni. Egy nagyobb beruházás szinte egy adott szakterületen az ország összes kapacitását fölszívta, és akkor a többi beruházás várt. Kevés építkezés készült el határidőre.

A jövő szempontjából fontos, hogy az állam a megfelelő időben jelenjen meg a piacon, ezzel is csökkentve az iparág ciklikusságát. Ha ez nem sikerül, annak is ára van hosszabb távon, amit a társadalom fizet meg.

K. G.: Ön 2015 márciusa óta ügyvezető a cégnél. Hogyan találta meg ez az iparág? Ráadásul ezen a területen hagyományosan kevés a női vezető.

A.E.: Ahogy az elején említettük, a cég kockázatitőke-tulajdonban volt, és én a kockázati tőke befektetői oldaláról kerültem ide, hogy az eladásra felkészítsem a céget. Az eladás megtörtént és maradtam. Ez a női vezető kérdés szerintem lényegtelen – bár női vezetők nem sokan vagyunk, jó lenne fejlődni ebben. Megérkezésem nem nekem volt furcsa, hanem inkább a fogadó oldalnak... de ezen most már túl vagyunk.

K. G.: Mi volt az 2015 óta, amire úgy gondol, hogy a legjobb üzleti döntése volt?

A.E.: Sokan nem hittek a növekedésben, de az új tulajdonost meg tudtuk győzni arról, hogy invesztálnunk kell. E nélkül nem lett volna kapacitásunk a növekedési lehetőségek kihasználására.

K. G.: Mik a növekedés további útjai?

A.E.:Ez a növekedési ütem, amiben az elmúlt két-három évben voltunk, elég ritka és várhatóan nem tart hosszan. Az a trend, hogy „ne vásárolj, hanem bérelj”, folytatódik a nemzetközi trendekkel összhangban. Ebben a környezetben cél, hogy az eszközhozzáférést maximálisan biztosítani tudjuk egyszerű folyamatokkal segítve, hogy az ügyfél elégedettsége javuljon. Ebben az automatizálás és digitalizáció tud segíteni. Humán erőforrás oldalról meg kell találni azokat a lehetőségeket, hogy a legjobb kollégákkal tudjunk dolgozni. E nélkül nem lehetséges a fejlődés.

K. G.: Van-e arról szó, hogy a tulajdonos itt, Magyarországon újabb akvizíciókat hajtson végre?

A.E.:Folyamatosan nézzük azt, hogy milyen lehetőségek vannak tevékenységünk szélesítésére, akár akvizició útján is.

K. G.: Van-e arról szó, hogy a Profirent maga nemzetközi terjeszkedésbe kezdjen?

A.E.:Igen, erről a tulajdonossal egyeztetések folynak. Ő gyakorlatilag azért vásárolta meg a Profirentet – magyar szakemberekkel, helyi vezetéssel –, hogy ezt a „bérleti” szaktudást megszerezze, és tudja alkalmazni nemzetközileg is.

K. G.: Mi a legnagyobb kihívás jelen pillanatban a cég számára?

A.E.:A munkaerő. Mennyiségi és minőségi értelemben, és minden területen.

Az interjú 2019. szeptemberében készült, megjelent a Magyar Építő Fórum 2019. őszi lapszámában