Széles körű szakmai összefogással, az ágazati szereplők aktív közreműködésével elkészült a Nemzeti Fenntartható Építésgazdasági Stratégia 2021–2023 című dokumentum, amely középtávon az építésgazdaság hatékonyságának javítását, teljesítményének növelését és az épített környezet fenntartható fejlesztését célozza meg. A stratégia készítésében kiemelt szerepet vállalt az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ). A szervezet elnöke, Koji László adott interjút lapunknak.

MAÉP: 2019-ben született már egy stratégia. Mennyiben tekinthető az a jelenlegi előzményének, és milyen mértékben teljesültek az akkor megfogalmazott célok?

K. L.: Ez már a harmadik stratégia, amit az utóbbi 4-5 év alatt megéltünk, és minden stratégia mögött voltak kormányhatározatok, amik csak részben kerültek végrehajtásra. Talán azért is, mert közben a piaci körülmények folyamatosan és lényegesen változtak, gyorsuló módon változtak. Nem tartom hibának, hogy 5 év alatt három stratégia született, és hogy részlegesen lettek csak végrehajtva, mert mi a gördülő stratégiát tartjuk jónak, amelyik minimum 5-10 évre előre néz, de évente vagy kétévente hozzányúlunk, és az aktuális piaci helyzetnek megfelelően módosítjuk. Nagyon felgyorsult az építésgazdaság környezetének változása is. Akár ipari forradalomról is lehet beszélni. Ma már egy stratégia véleményünk szerint csak nagyon nagy vonalakban bír ki 5-10 évet. Hozzá kell nyúlni, ahogy mondtam, gördülő stratégiára van szükség. Amiben új és modernebb ez a mostani nemzeti fenntarthatósági építésgazdasági stratégia, az abban áll, hogy egyfolytában anyagok körforgásában, környezettudatosságban, energetikai megtakarításokban gondolkodik, és majdnem mindent ez alá rendel.

MAÉP: Hogyan hatott az iparágra az elmúlt bő tíz év alatt lezajlott két gazdasági válság, 2009 és 2019?

K. L.: A 2008–2009-es alapvetően egy pénzügyi válság volt, ami azt jelentette a mi esetünkben, hogy drasztikusan csökkent a fizetőképes kereslet. És a válság múltával, mikor visszajött a fizetőképes kereslet, akkor az építőipar is lendületbe tudott jönni. És ez igaz volt minden alágazatra, tehát épületépítésre, mélyépítésre, szakszerelő iparra, mindenre igaz volt. A mostani válság összességében nem egy keresleti válság, teljesen más típusú, amit a járványügyi helyzet idézett elő. Aztán annak a következményeképpen előállt egy világkereskedelmi háborús helyzet, ami az építőanyagok és alapanyagok piacán kialakult.

MAÉP: A háborús helyzet kemény kifejezés. Hogyan értsük ezt?

K. L.: A járvány időszaka előtt egyfajta dinamikus egyensúly volt a nagy kereskedelmi világegységek – az Egyesült Államok, az Európai Unió, Kína és Oroszország – között, amit kereskedelmi kvótákkal, vámtarifákkal és különböző megállapodásokkal kezeltek. És másfél éven keresztül a kereslet – most nem egyfolytában az építésgazdaságról beszélünk – lényegesen csökkent, ez csak a piaci szereplőknek okozott problémát. De abban a pillanatban, amikor az elhalasztott építési, felújítási igények ez év elején megjelentek a világ különböző pontjain, ahol úgy gondolták, hogy a járványhelyzet ezt már lehetővé teszi, akkora feszültség alakult ki a kereslet és kínálat között, ami tarthatatlanná tette azoknak a kereskedelempolitikai eszközöknek a fenntartását, amivel ezek a nagy régiók egymás termékeit befogadták vagy távol tartották. Elindult egy kereskedelmi háború, amiből véleményem szerint Kína jön ki győztesen, amely a járvány időszaka alatt is folyamatosan termelt, alapvető építőanyagipari termékekből, tehát fából, vas- és acélipari termékekből, rézalapú termékekből. Ott óriási nagy volumen és fogyasztás van. Ez viszont nem volt igaz az unióra és az Egyesült Államokra. Másfél évig ezekben a régiókban az építőanyaggyárak csökkentett kapacitással működtek és nem készleteztek raktárra, vagy abszolút nem is gyártottak.  Aztán megjött ez az őrült nagy kereslet ezekben a régiókban, és akkora feszültség keletkezett, akkora anyaghiány mutatkozott, ami ezeknél a kritikus építőanyagoknál olyan mérhetetlen áremelkedést okozott, amit Magyarország sem tudott kivédeni, amelyik 48%-os nagyságrendben importfüggő. Még a V4 országokkal összehasonlítva is Magyarország a leginkább importfüggő. Most építőanyagokról és szerelvényekről, termékekről beszélünk.

MAÉP: Ön szerint mennyi lenne az az egészséges arány, ami a magyar építési szakma számára üdvözítő lenne?

K. L.: Véleményem szerint, hogy körülbelül 30%-os nagyságrendre lehetne levinni ezt az arányt.

A Bayer Construct betonelem előregyártó üzeme, Biharkeresztes.

MAÉP: A nehézségeken, mint írják, innovatív, modern technológiákkal és a fenntarthatóságot előtérbe helyező megoldásokkal lehet úrrá lenni. Milyen innovatív megoldásokra gondolnak?

K. L.: Röviden azt mondanám, hogy építőipari legó gyárakra van szükség, ami azt jelenti, hogy az építőanyag-gyártás területéről, az építőipar hátteréből olyan termékeket kell kapnunk, amelyek a lehető legnagyobb mértékben előszerelt építési termékeket jelentenek és egyedi létesítményeket lehet velük kivitelezni. Az építőipari legó gyárak tehát sorozatgyártásra alkalmas technológiával működnek, amivel egyedi termékeket lehet megépíteni és összeszerelni. Ez nyilvánvalóan az építőanyagokra vonatkozik. A kivitelezés során használt technológiáknál pedig úgyszintén minél több műveletet nem a helyszínen kell elvégeznünk, hanem üzemekben elő kell szerelni, akár szerkezeteknél is igaz ez. De igaz lehet komplett berendezésekre, például fürdőszobaegységekre. Ezek a világban már jórészt kitalált megoldások.

MAÉP: Néhányan biztosan emlékeznek rá, hogy létezett az úgynevezett házgyár-technológia.

K. L.: Igen, de a házgyár-technológiára az volt a jellemző, hogy egytípusú létesítményt lehetett és nem egyedi terméket létrehozni vele. Ezek a technológiák és háttéripari termékek a világban, itt az unió nyugati felén is léteznek. A magyar építőiparnak és az anyaggyártásnak az a feladata, hogy ezeket adaptálja, és hazai előállítású termékek legyenek. Hogy ne legyünk 48%-os nagyságrendben importtermékekre rászorulva. Tehát ne egyszerűen importáljuk a modern építési világot, hanem adaptáljuk és idehaza gyártsuk, és csináljuk.

MAÉP: Az innovatív technológiák piacosításával kapcsolatban szó esett az úgynevezett legó gyárakról. Tudna-e más példát is mondani?

K. L.: Amiről még nem beszéltünk, az az, hogy vannak magyar újítások is, ami nem kap kellő publicitást, és ezek az újítások nagyon lassan kerülnek be a termelésbe. Tehát például vannak azok a foszforeszkáló festékek, amivel, ha egy homlokzatot díszítenek, akkor gyakorlatilag az épület külső világítását meg lehet oldani. Vagy a Terránnak itt van a napenergiát összegyűjtő cserepe. Tehát megvannak a magyar újítások, know-how-k, innovációs termékek, de nagyon lassan kerülnek be a felhasználásba, az épületekbe. És hogy mi lehet ennek az oka? Én alapvetően marketingproblémát látok mögötte.

MAÉP: A stratégiában felsorolt problémák zöme közismert, az viszont sokkal érdekesebb, hogyan tervezzük kezelni ezeket. A stratégia kiemelt módon foglalkozik a munkaerőhelyzettel.  Röviden összefoglalná, hogy mi van most, és mi az, aminek lennie kellene?

K. L.: Magyarországon nem egyszerűen munkaerőprobléma van az építőiparban, hanem szakmunkás- és mérnökhiány van. Segédmunkást bőven és elegendőt talált az elmúlt években az építőipar a piacon, és több mint 120 ezer kollégával többet foglalkoztatunk, mint a mélyponton, csak ezek be sem tanított segédmunkások. És akkor innen már látszik az összes probléma. Az egyik, hogy a következő 10-15 évben biztos, hogy velünk lesz a szakmunkás- és mérnökhiány problémája, mert az iskolarendszerből nem jön ki annyi szakmunkás végzett tanuló, mint amire a szakmának szüksége lenne. Innen adódik az a probléma és egyben feladat, hogy a felnőttképzésre borasztóan nagy hangsúlyt kellene fektetni. És mivel a feladat nagyságrendben olyan tömeges, ezért szükséges az is – és ezt a stratégia is megfogalmazza –, hogy a kormányzatnak is segítséget, közreműködést kell adni az ágazat szereplői részére ennek a helyzetnek a kezelésére, vagyis a felnőttképzés támogatására. Ezt nagyon hangsúlyos dolognak tartom, és ez benne is van a startégiában. De azért azt látni kell, hogy a stratégia megfogalmaz egy helyzetértékelést és súlyponti problémákat, de elsősorban a kormányzat szereplői részére fogalmaz meg feladatokat. Talán ez egy kicsit féloldalassá is teszi a stratégiát. De persze ha valaki aktív részese akar lenni a megvalósításnak, akkor a problémafeltárás és a kormányzat saját maga részére megfogalmazott feladatai mentén megtalálja a saját tennivalóját is. Tehát ha egy ágazati szereplő olvassa, legyen az egy kicsi vagy egy nagyobb cég a vezetője, akkor megtalálja benne a saját akció lehetőségét is. De alapvetően a kormányzat saját maga számára fogalmaz meg feladatokat.

KÉSZ Kiképzőközpont, Kecskemét.

MAÉP: A középtávú építésgazdasági stratégia intézkedési tervének részét képezik azok a gazdaságvédelmi akcióterv keretében elfogadott intézkedések, amelyeket a gazdaságvédelmi akcióterv építőipari akciócsoportja és a pénzügyminisztérium strukturális reformprogramhoz kapcsolódó projektje keretében fogalmaztak meg. Kiemelne néhány példát ezek közül?

K. L.: Most van a kormány előtt, és lehet, hogy mire ez az interjú megjelenik a lapban, már határozat is lesz belőle, hogy javaslatunkra 200 milliárd forintos nagyságrendben költségvetési forrás fog rendelkezésre állni. Egész pontosan egy tőkealap formájában, amit a Magyar Fejlesztési Bank fog kezelni a hazai építőanyag-gyártás bővítésére. Nyilván ennek 2-3 év múlva lesz meg a hatása, és a stratégiával úgy van összefüggésben, hogy ezek a beruházások olyanok kell, hogy legyenek, hogy körforgásos gazdasági modellben működjenek környezetbarát és energiatakarékos módon.

MAÉP: A stratégiában magában is kevés szó esik róla, pedig fontos eleme a jövőnek, ez a fenntarthatóság, a körforgásos gazdasági modell, a digitalizáció. Hogyan látja ezek térnyerését az építőiparban?

K. L.: Én például nagyon-nagyon hiányolom és nagyon nagy késésben vagyunk a szelektív építőanyag-hulladék gyűjtésében és újrahasznosításában. Ezen a területen különösebb anyagi befektetések nélkül gyorsan lehetne lépni, de ezt az igényt véleményem szerint megrendelői oldalról is támasztani kell. A legnagyobb megrendelő a magyar állam. És ha egy nagyobb értékű építési-beruházási célú közbeszerzésnél ez eleve feltételként, feladatként szerepelne, akkor gyorsabban lehetne lépni ezen a területen.

MAÉP: 2022-ben parlamenti választások lesznek. Egy esetleges kormányváltás mennyiben lehet hatással egy ágazati stratégiára?

K. L.: Véleményem szerint politikai hovatartozástól függetlenül ezek a szakmai célkitűzések, az irányok helyesek. Itt inkább a kérdés mindig az szokott lenni, hogy az aktuálpolitika ezek közül mire helyezi a hangsúlyt. És hangsúlyváltozások lehetnek. Abban azonban teljesen biztos vagyok, hogy függetlenül attól, hogy ki alakít kormányt, a világtendenciák nem fognak változni, és ugyanolyan vagy hasonló lakhatási körülmények között fogja jól érezni magát egy magyar ember Magyarországon, mint egy francia Franciaországban. És ugyanolyan minőségű utakon szeretne járni vagy ugyanolyan minőségű épületgépészeti létesítményekben szeretne dolgozni. Tehát az európai trendek az épített környezet jövőjével kapcsolatban megvannak, amiből Magyarország nem tud egy szigetként kimaradni, és az nagy butaság is lenne. Tehát itt mindig arról szól a történet, hogy egy-egy kormány, akár ugyanaz a kormány 2 vagy 4 éven belül mire helyezi a hangsúlyt. Csak egy példát véve, függetlenül attól, hogy jövőre vagy akármikor családi otthonteremtési támogatás van-e, vagy nincs, a lakhatási igény nem fog változni. De például a hangsúly áttolódhat piaci alapú finanszírozásra. Mi optimisták vagyunk, függetlenül attól, hogy milyen kormány lesz, az építésgazdaság – és ebbe nem csak az építőipart érjük, hanem az anyagipart, a tervezőt és még sok szereplőt – nemzetgazdaságilag kiemelt ágazat kell, hogy maradjon. Ha egy kormány gazdasági növekedést akar – és miért ne akarna –, akkor ahhoz új beruházásokra van szükség, következésképpen hatékony és korszerű építőiparra is.                                                                                                                            

Az interjút Varga János készítette, megjelent a Magyar Építő Fórum 2021. őszi, szeptemberi  számában.