A homlokrakodó az egyik leggyakrabban használt földmunkagép.

Elsődleges feladata, hogy a földön heverő különböző anyagokat (pl.: sóder) felmarkolja, és egy előre meghatározott helyre szórja (pl.: rakodó autóra).

Sokan nem tudják, de a mindenki által ismert “markológép” két részből áll:

1. Erőgép (maga a jármű – a traktor)
2. Homlokrakodó 

Nevét onnan kapta, hogy a kotró kanállal végzett homlokzati rakodó munkákat jellemzően ezzel az eszközzel végzik el.

De pontosan mit érdemes tudni erről a nagy teherbírású, multifunkcionális földmunkagépről, mekkora a homlokrakodó mérete, és miként működik?

Homlokrakodó

A homlokrakodó gépeket nem csak a talajon heverő homokhoz, sóderhez vagy földhöz használják – jó hasznát veszik domboldalak, hegyoldalak kotrásához, vagy akár városi közműjavításhoz is.

De nem csak a magas, hanem a járószint alatti rétegek kotrását is nagyon hatékonyan látja el, így például a bányászati feladatokhoz is az egyik legjobb eszköz. Ezenkívül használják tárna- és alagút kotrásra, de a mezőgazdaságban is nagy számban előforduló gépek. A leggyakoribb alkalmazási mód azonban kétségtelenül a talajkitermelés.

Mivel ennyire multifunkcionális gépről van szó, ezért adja magát, hogy rengeteg változata van, amelyek apró módosításokkal más-más alkalmazási területen használhatóak. Beszélhetünk például teleszkópos rakodóról, amely a targoncák működési mechanizmusához hasonló, vagy szaggatókörmökkel rendelkező rakodóról, amely inkább a bulldózer tulajdonságaival rendelkezik.

Méretük szerint is több változat létezik, például léteznek minikotrók, amelyeket a szűkebb területekhez, vagy a könnyebb, kisebb súlyú anyagokhoz készítenek – például kerti munkálatokhoz vagy utcai közmű karbantartáshoz. Ezekhez a gyártók külön szerszámokat gyártanak, hiszen teljesen más a méretük, a teljesítményük, és az alkalmazási módjuk, mint a nagyobb társaiknak.

A homlokrakodó egy önjáró munkagép, amelyen egy mozgató gém található. Ezen a gémen csatlakozik a homlokrakodó a traktorhoz, amelynek gumikerekes – nehezebb terepen lánctalpas kerekei vannak. Mivel a legnehezebb terepeken is előszeretettel használják, ezért minden erőgép összkerék meghajtással készül. 

A nagyobb gépek mind gumikerekesek. Ide tartoznak a bányákban alkalmazott óriás rakodók is. A lánctalpas kerekűből jellemzően csak közepes és kisméretű gépeket gyártanak.

Működését tekintve úgy érdemes elképzelni, hogy:

1. A kotrókanalat első lépésként a talaj szintjére eresztik – vagy még lejjebb attól függően, hogy a talajszintről szeretnék felmarkolni az anyagot, vagy magát a talajt szeretnék rendezni
2. A gép ekkor elindul, és az előrehaladással felmarkolja az anyagot
3. Miután a kotrókanál megtelt, az irányító fülkében ülő sofőr felbillenti a kanalat vízszintes helyzetbe, miközben az anyag a sebesség miatt nem tud kiborulni
4. Ez után a kanál tartalma bárhová elszállítható, jellemzően a néhány méterre parkoló teherautóra, töltésre vagy alapozó helyre történik a borítás
5. Amíg a teherautóhoz ér a gép, addig a homlokrakodót a magasba emeli az irányító, így mire odaér, már egyből öntheti is ki az anyagot a megadott helyre a kanál visszabillentésével

Mivel a rakodórész mögött közvetlenül a kezelőfülke helyezkedik el, ezért a motortér a gép hátuljában található.

Bár a homlokrakodókat a legtöbben úgy ismerik, hogy felfelé-lefelé történő mozgást végeznek, valójában a gémet forgóvázra is tudják szerelni, ez esetben pedig oldal mozgásra is képes. Az ilyen jellegű művelet azért nagyon hasznos, mert így a kotrókanál teljes tartalmát a gép mellé tudja szórni. Ez esetben forgórakodónak hívják a gépet.

Azonban érdemes tudni, hogy nagy terhelésnél a függőlegesen mozgó kotrókanál a leghatékonyabb, hiszen a forgóhengerek nélkül csak egyfajta mozgást tud végezni, ezért sokkal nagyobb kanál használható rajta, ami miatt pedig jóval nagyobb súlyt tud megmozgatni lényegesen kisebb erőfeszítéssel. Ennek viszont az a hátránya, hogy a felmarkolni kívánt anyaggal mindig szemben kell állnia, ami időigényes feladat. A homlokrakodó gyártók ezt úgy oldották meg, hogy a gép járószerkezete nagyon gyors, fordulékony mozgásra képes – így egy gyakorlott sofőr pillanatok alatt szembe tudja állítani a gépet a felmarkolni kívánt anyaggal.

Használható ezenkívül még rönkfogó, vagy raklapvilla is a gémeken, a kotrókanalak pedig legtöbbször bontófogakkal vagy szaggatókörmökkel vannak ellátva, amelyek a kemény, szilárd rétegeket hivatottak megbontani. Ezek a fogak viszont inkább hátrányt okoznak a könnyebb, puhább anyagoknál, így ilyen esetekben fogak nélkül használják.

Maga a kotrókanál keskenyebb, de akár jóval szélesebb is lehet, mint maga a gép, a forgórakodók kanala pedig akár 360°-ban is elforgatható, így nem csak a gép mellé, de akár mögé is képes szórni a kikotort anyagot. Mindkét gép irányításához a csukló fordítására van szükség.

A különböző kotrókanalaknak megvan az a pozitív tulajdonsága, hogy nem csak és kizárólag a homlokrakodót tartalmazó járművekhez készülnek, hanem más, hasonló működési mechanikával rendelkező gépekre, akár teherautókra vagy más mezőgazdasági eszközökre is csatlakoztathatóak.

Összefoglalás

Sokan nem tudják, de az építkezésekről ismert rakodó két külön részből áll:

1. Erőgép (maga a jármű, tehát a traktor)
2. Homlokrakodó

Funkciójuk szerint rengetegféle felhasználási módjuk van, legyen szó bánya munkálatokról, kerti tereprendezésről, építkezésekről, vagy városi közműjavításról.

Ehhez mérten mind az erőgép mérete, mind a homlokrakodó funkciója változhat.

Mivel maga a homlokrakodó csak vertikális mozgásra képes, ezért a rakodásra gyártott erőgépek rendkívül könnyen, hatékonyan és fordulékonyan mozgathatóak – de akadnak horizontális mozgásra is képes homlokrakodók, amelyek képesek leszórni a felmarkolt anyagokat a gép mellé is. 

A homlokrakodó végén található kotrókanál is több méretben, több funkcióval készülhet attól függően, hogy a bányászatban, építkezéseken vagy a mezőgazdaságban kívánják használni.