Kísérleti jelleggel készült el az első olyan töltőállomás, ami gépészeti és esztétikai kialakításában is új korszakot nyit a zöld technológiák és a fenntarthatóság eszméinek jegyében.

E sorok írójának megadatott, hogy vagy tíz évvel ezelőtt építészkritikai sorozatot írhatott töltőállomásokról. A Szira Péter szerkesztette MOL-magazintól érkezett a felkérés, és távolról sem volt egyszerű feladat. Majd minden kút kottázható ugyanis egy doboz és egy elé feszített előtető kompozíciójaként. Voltak méretbeli különbségek, egy-egy atipikus megoldás, ám a végeredmény mindig nagyon hasonló. Végül a töltőállomás és épített környezete szolgáltatta a leitmotivot. Legendás helyek kerültek górcső alá. Gondolok itt a gárdonyi autópálya kútra, ami mellett egy nádtetős, „piroschkás” étterem található, vagy Tóth Imre és Halász Jenő 1940-ben felszentelt klasszicizáló református temploma mellett található töltőállomásra az Újlipótvárosban, illetve a Mészáros utca „kanyarkútjára”, ami Marosi Miklós építész KÖZTI-irodaházának homlokzatáról tükröződik vissza.Egyébként az építészettörténet tobzódik a jobbnál – jobb töltőállomásokban. A világ legjobb design gyűjteményében látható a francia Jean Prouvé 1953 körül épült fémszerkezetes benzinkút-kioszkja, ami rendhagyó fémszerkezetéről, mobilizálható, összeépíthető kiszereléséről híres. 1996 és 1997 között a világ leghíresebb élő építészének, Lord Norman Fosternek a stúdiója tervezte meg a spanyol Repsol mintegy kétszáz kútját, aminek fordított piramisra emlékeztető, egyetlen oszlopon támaszkodó darabokból álló tetőzete valóban ikonikus darab.Az első fecskeHála a fenntarthatóság és a „zöld” ipar, „zöld” közlekedés egyre terjedő eszméjének, manapság már nem pusztán esztétikai, cégarculati kérdés a töltőállomások designja. Két évvel ezelőtt, amikor a MOL arculatot váltott, már sejthető volt, hogy az üde zöld szín hangsúlyozása, a levélmotívum megjelenítése nem áll meg a felszínen. Egyelőre kísérleti jelleggel ugyan, de elkészült az első olyan töltőállomás, ami gépészeti és esztétikai kialakításában is új korszakot nyit. A háromszáz millió (!) forintba kerülő objektum éves szinten hétezer köbméter földgázt, és 120 ezer kilowattóra áramot spórol meg, ami igen tekintélyes mennyiségnek tűnik. Ráadásul az előzetes számítások szerint a zöld létesítmény száz tonnával kevesebb szén-dioxidot ereszt a légkörbe, mint a méretében, forgalmában azonos, hagyományos töltőállomások. A magasnak tűnő építési költséget mindenképpen indokolja, hogy ez a tesztlétesítmény minden technológiát megkapott, ami a piacon beszerezhető. Vagyis az új generációs kutak építésénél csak azokat az alkalmazásokat építik majd be sorozatban, amelyeket a teszteredmények alapján valóban racionálisnak tartanak. A tervek szerint ezekkel az innovációkkal egy-egy kút energiaszükséglete 50%-kal szorítható le.„Természet adta” high-tech

Alulról, az Orbán tér felől érkezőket fakoronát imitáló alakzatok fogadják, amelyek „lombját” fotovoltaikus-elem táblák alkotják, törzseik pedig az ugyancsak szolárpaneles előtetőt tartó oszlopok. Ennek az absztrakt fának az ágaira kerültek fel a LED-ek, amelyek fényét prizmák terítik egyenletesen szét. A shop funkcióját ellátó hagyományos doboz helyett egy részben a földbe süllyesztett, kissé dombházszerű alakzat épült fel, aminek homlokzati és födémszerkezetének vastagsága 70 centiméter, külső megjelenését a mindösszesen 150 m2-es extenzív „zöldtető” határozza meg. Az itt alkalmazott, a varjúháj-félék csoportjába tartozó vegetáció öntözését a 195 m2-es tetőn összegyűjtött csapadékvízzel oldották meg.Népszerű megoldás, hogy egy LCD-kijelzőn az épület fogyasztási, működési értékeit bárki megtekintheti. Zombori Zsolt vezető tervező egyébként Németországban folytatott tanulmányokat fenntartható építészetről. Ennek, illetve több kutatási előtanulmánynak is köszönhető, hogy a beruházás építési szakasza mindösszesen 95 nap alatt zajlott le, vagyis a projekt előkészítés és projektvezetés az itthoni viszonyokhoz képest kimondottan gördülékenyen zajlott.Szöveg: Martinkó József