Biztos alapokon. Interjú Bognár Árpáddal, a Swietelsky vezériazgatójával a piacról, cégéről, innovációról.

2017. október 31.

Kövesdy Gábor (Magyar Építő Fórum): Amikor készültem az interjúra, a Google-ben rákeresve azt láttam, hogy kevés interjú készült az elmúlt időben Önnel. Valóban így volt?

Bognár Árpád: Igen, mondhatjuk. Az élet hozta így, vagy inkább a projektjeink miatt, de alapvetően kerülöm az interjúkat. Egyébként sem vagyok nagyon kommunikatív személy, inkább a munka frontján igyekszem helytállni.

K. G.: Kezdjük mindjárt a közepén: melyik a legerősebb üzletága a Swietelskynek?

B. Á.: Mint ahogy nincs legokosabb ember és legcsinosabb nő, a legerősebb üzletág kérdésre sem igazán lehet nálunk válaszolni. A Swietelsky azon kevés cég közé tartozik, amelyik az építőiparnak majdnem a teljes területét lefedi. Szinte nincs is olyan üzletág, amelyikben ne lennénk jelen. A Swietelsky Magyarországon kezdetben vasútépítő cégként tevékenykedett, majd az útépítés lett a legerősebb üzletága. 8 aszfaltkeverő telepünk van szerte az országban, számos telephellyel rendelkezünk, így országos lefedettséggel végzünk építési munkákat. 2003-ban volt egy nagyobb változás, amikor a magasépítési üzletágunk megerősödött, felzárkózott az útépítéshez. 2003 előtt is volt környezetvédelmi üzletágunk, melynek az elődje közműprogramokban vett részt. Azonban volt egy időszak, amikor az útépítésben kialakult egy olyan, az egész országra jellemző piaci helyzet, amelyben más építőcégek esztelen vállalkozásokkal elég komoly károkat okoztak a szektornak.

K. G.: Mit értsünk ez alatt?

B. Á.: Önköltség alatti árakkal nem versenyzünk, emiatt visszaléptünk egyes pályázatoktól. 

K. G.: Ezek a vállalkozások nyilván piacszerzésre mentek. Mi volt az eredmény?

B. Á.: Nagyon sok rossz minőségű projektet hagytak maguk után. Ekkor a cég életében a magasépítés vette át a főszerepet, ez a tevékenység vált meghatározóvá. Az utolsó pár évben pedig fej-fej mellett halad a két üzletág. 

K. G.: Nézzük a piac alakulását az elmúlt években. Ha jól emlékszem, 85 milliárd forintos árbevételük is volt…

B. Á.: Az volt a legmagasabb árbevételünk. Tavaly ez sokkal kevesebb volt. 34 milliárd forintra esett vissza, tavalyelőtt viszont 65 milliárd forint körül alakult…

K. G.: Most ismét piaci fellendülés van, ezt mindenki látja. Gondolom, hogy az üzleti terv árbevétel oldalán is ennek alapján mennek a számok szépen fölfelé. Viszont azt is mindenki tudja, hogy munkaerőhiány van, ami veszélyezteti a szép számok elérését. Hogyan látja, milyen okai lehetnek a munkaerőhiánynak? Mert azt hiszem, nem egy van.

B. Á.: Ez egy sokkal komplexebb probléma, mint ahogy sokan megpróbálják ezt a dolgot értelmezni. Ez nem csak a bérekről szól, és nem olyan egyszerű a dolog, hogy ha megnőnek a bérek, akkor visszajönnek külföldről a munkavállalók. Ez egy sokkal-sokkal összetettebb kérdés.

K. G.: Oktatás, a szakma presztízse, ilyenekre gondol? 

B. Á.: Sajnos a szakma presztízse az elmúlt években jelentősen csökkent. Meglátásom szerint jóval kevesebb jó képességű, eszes középiskolai diák szeretne ma építőmérnök lenni, mint a korábbi években.

K. G.: Mitől értékelődött le a szakma presztízse? 

B. Á.: Ez egy hosszabb elemzést igényel. Nagyon komoly szerepe van például a sajtónak, a médiának. Például Önöknek is, hogy mennyire hiteles tájékoztatást nyújtanak az építőiparral kapcsolatban vagy mennyire adnak teret a bulvársajtószerű híreknek. Különböző lejárató vagy politikai célzattal, sokszor valótlan tartalommal megjelennek olyan hírek, amelyek hibás vagy rossz teljesítésekről, korrupcióról, indokolatlan túlárazásokról vagy pótköltségekről, kifizetetlen szereplőkről szólnak. Az építőiparral kapcsolatos híreknek ez képezi a túlnyomó részét, míg a számtalan pozitív esemény szinte alig kap publicitást.

K. G.: Igen, ezeket valóban gyakran hallani.

B. Á.: Egy épp pályát választó fiatalt nem fogja ez arra ösztönözni, hogy azt mondja, szeretne egy ilyen csapathoz tartozni.

K. G.: Ezzel kapcsolatban egy kérdéssel szeretnék még visszatérni a munkaerő-problémához. Hogyan látja, kik hiányoznak elsősorban: a szakképzett munkaerő, a magasan kvalifikált szakemberek vagy az alacsonyabban képzett, a jobb bérezésért külföldre ment munkavállalók? 

B. Á.: Leginkább az igazán jó képességű, képzett fiatalok. Erre tudom példaként a lányomat felhozni, aki az építészkaron tanult, és egy ösztöndíjjal kiment Münchenbe több évfolyamtársával együtt. A diploma megszerzése után a lányomat két hétig sikerült még itthon tartani, de az összes többi végzősből sem maradt egy sem itthon.

K. G.: Beszéljünk egy kicsit az innovációról. Önnek mint vezetőnek látnia kell, hogy mennyire tekinthető innovatívnak az egyes tevékenységi területeken az Önök cége. Tudom, nehezen fog rosszat mondani a cégéről. 

B. Á.: Nyilván nem fogok rosszat mondani a cégről, de szeretnék reális képet festeni. Az építőipari cégeket ismerve a Swietelsky Magyarország Kft. a leginnovatívabb cégek közé tartozik a magyar építőipari szektorban. Ennek ellenére én azt szeretném, ha ennél sokkal innovatívabbak lennénk. Pályakezdőként a 31-es ÁÉV-nél dolgoztam, ahol a különböző technológiai fejlesztéssel foglalkozó osztályokon komoly szakmai műhelyek alakultak ki. A mai építőipari cégek jelentős része fővállalkozó cég, kevés saját munkavállalóval, ebből talán mi kilógunk. A nagy cégek közül kevésnek van akkora létszáma, saját fizikai létszáma is, mint nekünk…

K. G.: Mekkora?

B. Á.: Közel 600 munkavállalónk van.

K. G.: Ez az egész cégcsoport?

B. Á.: Ez a Swietelsky Magyarország Kft. A vasútépítés ezen kívül van, az önálló cég. A mai fővállalkozóként tevékenykedő építőipari cégeknek elsősorban arról szól az életük, hogy megszerezzék a munkát, majd sok-sok nehézség mellett kivitelezzék azt, és mindeközben legyen egyfajta profitmaximalizálás, emellett a szakmai háttér fejlődése már kevesebb figyelmet kap. Mi próbálunk arra törekedni, hogy ez ne így legyen. Ennek megfelelően nagyon sok olyan kollégánk van, akik a kihívásokat nagyon rutinosan meg tudják oldani. Nálunk összeszokott csapatok dolgoznak. Most az aszfalttermelésben tudunk leginkább innovatív dolgokat bevezetni. Példának az üveg felhasználását vagy a porózusabb kövek beépítését tudnám említeni, akár habosított bitumenes eljárással. Magasépítésben kevesebb lehetőség áll rendelkezésre, itt általában késztermékeket kapunk. Ritkán terveztetünk mi magunk. 

Nemrég láttam Japánban új hőszigetelési megoldásokat, máshol vasbeton elemeknek a korszerűsítését, betonacél csatlakozások fejlesztését. Ezek sajnos Magyarországon még nem jelentek meg; se idő nincs rá, se technológiai háttér, se pénz.

K. G.: A linzi székhelyű Swietelsky konszern 14 országban rendelkezik leányvállalatokkal, szerte Európában, de még Európán kívül is. El lehet-e helyezni a Swietelsky Magyarország Kft.-t egy olyan viszonylatban, hogy a többi leányvállalathoz képest milyen a teljesítménye a hatékonyság és a minőség alapján? 

B. Á.: Nálunk a cseh, a horvát vagy a román testvérvállalat nemcsak egy sor vagy oszlop a táblázatban a regionális értekezleten, hanem nagyon élénk kapcsolat van a cégek között, és nagyon jó a személyes viszony is a különböző cégek vezetőivel. Ha találkozunk, nemcsak hivatalból örülünk meg egymásnak, Szinte baráti a légkör.

K. G.: És ennek megfelelően nyilván nagyon komoly összehasonlítási lehetőségeik is vannak.

B. Á.: Nagyon jól rálátunk egymásra. Azt lehet mondani, hogy a Swietelsky Magyarország a leányvállalatok viszonylatában jól áll. Vannak olyan dolgok, amelyekben még tanulhatunk, ilyen például a szervezés, de a hatékonyság is. Viszont vannak olyan mérnöki megoldások, amiket tőlünk tanulhatnak. 


 K. G.: Következzen egy nagyon újságírós kérdés. Mire a legbüszkébb a saját tevékenységével kapcsolatban? És mit lát  ebből a külvilág? Lehet, hogy most azt fogja mondani, hogy egy olyan átszervezést hajtottam végre, aminek a következtében az egyik területen a hatékonyságunk ennyivel javult. Nem látja a külvilág, de maga büszke rá. 

 B. Á.: Arra nagyon büszke vagyok, hogy ez a cég képes azt a vállalati kultúrát képviselni, amit a tulajdonosoktól is láttam: ez több mint egy cég, itt az emberek tudnak egymásért, egymással együtt dolgozva gondolkodni. 

K. G.: Sok döntést delegál?

B. Á.: Egyre többet próbálok. Korábban egyedül tartottam kézben nagyon sok mindent, de a cég növekedéséből fakadóan kialakult időhiány miatt ezen változtatnom kellett. Ezt úgy sikerült megoldani, hogy abszolút megosztott döntési mechanizmust vezettünk be, természetesen megfelelően leszabályozva. 

K. G.: Nos, akkor felteszem ugyanezt a kérdést a cégével kapcsolatban. Milyen eredményekre büszke az elmúlt időszakból? 

B. Á.: Két olyan projektünk volt, amelyikben a bulvársajtó hihetetlen sokat ártott nekünk is és a projekteknek is, ugyanakkor olyan műszaki teljesítéseket végeztünk, olyan megoldásokat találtak ki a kollegáink, amire kifejezetten büszke vagyok. Ezekkel a projektekkel pályáztunk szakmai díjakra, és amelyikre csak benyújtottuk az anyagunkat, azt meg is nyertük.

K. G.: Gyanítom, a 4-es metró az egyik, a másik a Várkert Bazár, amelyik kapott nemzetközi díjakat.

B. Á.: Igen. Elnyertük mindkét projekttel először az Építőipari Nívó-díjat, majd a magyar Ingatlanfejlesztési Nívó-díjat is. Egy évvel később a FIABCI Nemzetközi Ingatlanfejlesztési Nívódíjat is megkaptuk. Ezt úgy is hívják, hogy a nemzetközi építő-Oscar, és most fordult elő először, hogy egy cég ugyanabban az évben két különböző projekttel két aranyérmet tudott elhozni. Hihetetlen jó érzés volt, amikor egyik díjjal a kezemben szólítottak, hogy a másodikat is vegyem át.

K. G.: Beszéljünk a jövőről. Milyen trendeket látni, amiket majd követni kell, legyen akár útépítés, magas- vagy mélyépítés, vagy generálkivitelezés. Mik lesznek a legjelentősebben változó dolgok mondjuk 3-5 éves távlaton belül? 

B. Á.: Leginkább az olyan technológiák behozatala, meghonosítása, profi szinten való kezelése, amelyek az élőmunkaerő-szükségletet tudják csökkenteni, gondolok itt az előre gyártott szerkezetek vagy elemek használatára. Annak a cégnek, amelyik meg akar maradni a piacon, biztosan kell ezzel foglalkoznia, márpedig mi meg akarunk maradni. A másik pedig a cégnek az a működési mechanizmusa, amely eredményeként a munkavállalók motiváltak és cégünk iránt lojálisak lesznek, és ragaszkodni fognak a céghez. 

K. G.: Gyakran hallani iparági konferenciákon azt, hogy milyen fontos lesz a digitális fejlesztés, és hogy a beépülő IT-megoldások hogyan fognak megvalósulni. Épületautomatizálás, épületfelügyelet, smarthome. Mit gondol ezekről? Mi a véleménye: ezek futurisztikus dolgok, vagy részben már itt is vannak?

B. Á.: Ezek részben itt vannak, abszolút nem futurisztikusak az ilyen jellegű technológiai megoldások. Azt hiszem, hogy a szakmának kell felfejlődni, hogy meglegyen a megfelelő szakemberháttér, aki ezeket ki tudja építeni, képes használni és karban tudja tartani.

K. G.: Van igény a megrendelők részéről?

B. Á.: Igen. 

K. G.: Mely területen a leginkább? Mondjuk, az épületfelügyelet vagy az épületautomatizálás, vagy pedig IT-megoldások közvetlen alkalmazása terén?

B. Á.: Ezt nem választanám szét. Ezekre egyre komolyabb igény van. De egy komplexebb épületfelügyeleti rendszerrel kiépített épület átadása után nehezen találunk olyan szakembereket, akik képesek megfelelő színvonalon működtetni a rendszert. Így azt gondolom, sokat kell fejlődnie a szakmának ahhoz, hogy ki tudjuk aknázni az új megoldásokban rejlő lehetőségeket. 

K. G.: Mi elsősorban építőgépes szaklap vagyunk. Kíváncsi vagyok, hogy az építőgép-beszerzéseket az anyavállalat beszerzési politikája határozza-e meg. Ők egy globális partnerségben gondolkoznak, vagy pedig itt, a helyi vállalatnak is van a beszerzéseknél elég széles, önálló döntési lehetősége?

B. Á.: Mi egy nagy rendszerben dolgozunk, ennek előnyeit élvezve, ugyanakkor a cégcsoport nem egy hierarchikusan, zárt rendszerben fölépített struktúra. Ennek köszönhetően nagyon sok mindenben hagynak minket önállóan dönteni a helyi viszonyoknak megfelelően.

K. G.: Ha Ön építőgépet akar venni, mondja-e az osztrák Swietelsky, hogy csak ilyen vagy olyan márkájú darut veszünk, mert velük van globális kereskedelmi szerződés, és akkor ez kötelező Önökre nézve is? 

B. Á.: Nincs ilyen szabályozás. Ha mi réselőgépet akarunk venni, először is minden évben felterjesztjük, hogy mennyi beruházási keretet szeretnénk. Ezt a felügyelőbizottság vagy elfogadja, vagy nem, de kialakul egy beruházási keret, amit a várható munkáknak, illetve az öregedő gépparknak megfelelően föl tudunk használni.

K. G.: Mekkora nagyságrendű ez a beruházási keret, ha nem érzékeny adat.

B. Á.: Évente elég markánsan tud változni pár száz milliótól a milliárdos nagyságrendig.

K. G.: Nyilván a megrendelés állománytól függően.

B. Á.: Így van. Van, amikor csak 3-400 milliót költünk, van, amikor nagyobb összeget.

K. G.: Mekkora arányt képviselnek az építőgépek az összes beruházáson belül? 

B. Á.: Az építőgépek az összes beruházás 60-70%-át képviselik általában.

K. G.: Tehát jelentős tud lenni.

B. Á.: Igen, jelentősek. Mi elég nagy gépparkkal dolgozunk az aszfaltgyártásban, és szinte minden építéssel kapcsolatban; a speciális mélyépítésben is komoly piaci szerepünk van. Ezek komoly gépigényű üzletágak. A vasútépítés egy egészen más történet. Ott egy vasútépítési géplánc több országon átívelő beruházás. Egy országban nem is nagyon tud egy nagyobb géplánc megtérülni.

K. G.: Van-e olyan üzleti policy Önöknél, hogy bizonyos munkáknál vagy területeken inkább vásárolnak, vagy inkább lízingelnek? Vagy nincs, ez mindig az adott konkrét üzleti kondícióktól függ?

B. Á.: Üzleti kondícióktól függ, meg nyilván a cég gazdasági helyzetétől. Voltak olyan időszakok, amikor nagyon megszorított gazdasági körülmények között kellett teljesítenünk. Nyilván akkor lízingeltük a gépeinket. Aztán voltak olyan időszakok, amikor jobban ment, jó gazdasági eredményeket tudtuk elérni, akkor megvettük inkább a gépeket. Nincs olyan policy, mely szabályozná, hogy bizonyos tevékenységekkel kapcsolatban csak lízingelhetünk vagy vásárolunk kell a gépeket. 

K. G.: Még egy kérdés közvetlenül az építőgépekkel kapcsolatban. Hol látja a legnagyobb növekedési potenciált: útépítés, mélyépítés, vízgazdálkodás vagy más téren? Milyen gépforgalmazók készüljenek a várható tenderekre?

B. Á.: Fogós kérdés. Vizsgálva a piaci folyamatokat leginkább azt látom, hogy azok a gépbeszerzések fognak előtérbe kerülni, amivel jelentősen lehet hatékonyságot növelni, illetve élőmunkát csökkenteni. Vagy olyan új technológiák jönnek be, amelyek forradalmasítanak bizonyos területeket. Tehát a kulcsszavak az új technológia, a költségcsökkentés és az élőmunka-csökkentés

K. G.: Van-e olyan dolog, amit fontosnak tart elmondani a céggel kapcsolatban és szeretné, hogy benne legyen ebben az interjúban? 

B. Á.: A Swietelsky Magyarország a tulajdonosnak sosem csak egy leányvállalata volt a többi között. Ezt a Nagy-Magyarország-térképet látja itt az irodámban. Kicsit műalkotásként, kicsit azért történelmi ragaszkodásként van ez itt. Megkérdeztem néhány éve a tulajdonost, hogy nem zavarja-e, hogy osztrák cég leányvállalatának az ügyvezetőjénél egy ilyen térkép lóg a falon. Azt válaszolta, hogy nem zavarja, hiszen ő is itt született – és itt az országhatáron belülre mutatott. A cég 3 tulajdonosából – akikkel 2003-ban megegyeztem, hogy idejövök – kettő magyar édesanyától származott. Volt itt olyan gazdasági helyzet, amikor egy másik tulajdonos úgy döntött volna, hogy felszámolja a magyar leányvállalatot. De nem így döntöttek. Amikor szorított a cipő, támogattak és segítettek bennünket, mert számukra is fontos volt, hogy a Swietelsky Magyarországon maradjon. 

K. G.: Köszönöm az interjút.

 

2017. augusztus 25.

Fotók: Horváth Barnabás

Kommentek

Kommenteléshez be kell lépni.   , Regisztráció

Kapcsolódó cikkek

Impresszum Előfizetés Médiaajánlat Adatvédelem

Brand Content Kft. 2018 ©