A mai építőgép óriások története szenvedélyes újító emberekkel kezdődött, akik válaszokat kerestek az ipari forradalom következtében átalakuló gazdaság kihívásaira. Benjamin Holt gőzmeghajtású traktorokkal kísérletezett, mert látta, hogy a farmerek milyen nehezen boldogulnak a lovakra épülő földműveléssel. Ugyanakkor Clarence Leo Best azon dolgozott, hogy az éppen kialakuló dízelmotort beépítse az akkor már lánctalpas traktorok szívébe. A két versenytárs, „Uncle Ben” és „Mr.Traktor Henry Ford” jó üzleti érzékkel felhagyott a rivalizálással, összetolták cégeiket, így született meg a Caterpillar (Hernyó), ami az előre araszoló lánctalpas szörnyekre, vagyis korai munkagépeikre oly szemléletesen utal. Lassan, de biztosan el is araszoltak  a szektor No.1 cégévé.

Sokan elbuktak, akiknek a nevét nem is ismerjük, de a sikeresekről ma azt mondanánk, garázscégek jutottak a csúcsra. Itt, a szomszédunkban is, német nyelvterületen. Nézzünk meg ezek közül három céget, amelyek  a fészerből indultak és a csúcsokra jutottak. Közös bennük nemcsak az idő és a helyszín, hanem egy különleges tény is, az, hogy világcégként is alapvetően családi tulajdonban maradtak, örökletes alapon vagy akár tőzsdei cégként, megtartva a tulajdonosi többséget, valamint az irányítási jogokat. Ragaszkodnak a családi ezüsthöz. Csorba Kázmér írása három ilyen céget mutat be.

 

SENNEBOGEN

A Sennebogen Maschinenfabrik GmbH egy német gépgyártó vállalat, amely ma világszerte több mint 2200 alkalmazottat foglalkoztat és több mint 600 millió eurós éves árbevétellel rendelkezik.

A vállalatot 1952-ben, az akkor 21 éves Erich Sennebogen alapította, kezdetben mezőgazdasági gépeket gyártott. Az első saját maga által tervezett és legyártott gépe egy trágyaemelő gép volt, amit a helyi parasztgazdaságok munkájának megkönnyítése végett épített.

A mezőgazdaság gépesítése, 1954.

Az üzlet beindult, Erich Sennebogen létrehozta az első üzemét Pillingben, majd 1959-ben áttette székhelyét Straubingba, ahol egy nagyobb üzem épült fel. Ez a terület nem csak ipari létesítmény volt: az üzem fölötti lakásban élte mindennapi életét a Sennebogen család. A két fiú, Erich és Walter az üzemen keresztül indult óvodába és iskolába, így valóban mondhatjuk, hogy gyermekkoruktól együtt éltek a vállalkozással. Ahogy elvégezték iskoláikat, azonnal beszálltak a cég munkájába. Az idősebb fiú (Erich) a műszaki ismeretek, a fiatalabb, Walter, a gazdasági ismeretek felé vonzódott. Az Ifj. Erich Sennebogennel folytatott személyes beszélgetés során megtudtam, hogy a pénteki családi vacsorákat,  édesapjuk 2011-ben bekövetkezett haláláig, szigorúan megtartották. Itt azonban tilos volt az üzletről beszélni, mivel a család női tagjai nem tudtak bekapcsolódni ezekbe az ügyekbe, így udvariatlannak tartották az ezekről szóló beszélgetést. Az egymás közti üzleti megbeszélések azonban jól működhettek, bizonyítják ezt a folyamatos  üzleti sikerek.

Az évek során a Sennebogen sok mindenben fejlődött. Ezek közül kiemelendő, hogy a vállalatnak tulajdonítják a világ első teljesen hidraulikus vonóvedres kotrógépének kifejlesztését 1969-ben. Az 1980-as években a Sennebogen új mércét állított fel a gépek sebességének és hatékonyságának tekintetében, amikor a hidraulikus rendszerek (EVS háromkörös) új konstrukcióit fejlesztette ki.

Az ezt követő években a Sennebogen világszerte bővítette gyártóüzemeit. A második gyár 1991-ben Wackersdorfban épült fel. A vállalatnak 1996 óta saját hegesztő és acélgyártó üzeme van, mégpedig Balatonfüreden. 2023-ban Litéren nyitották meg a második gyárat. A Sennebogen kulcsfontosságú régiókban saját helyi leányvállalatokkal is rendelkezik, mint például Sennebogen LLC Észak-Karolinában vagy a Sennebogen Pte. Ltd. Szingapúrban. 2008 elején a vállalat egy új és lényegesen nagyobb gyár építésével bővítette létesítményeit a Straubing-Sand ipari övezetben.

A Sennebogen ma már világszerte tevékenykedik, és teljes modellcsaládokat gyárt, amelyek a lánctalpas darukat, mobil darukat, lánctalpas teleszkópos darukat, mobil teleszkópos darukat, anyagmozgató gépeket és speciális teherhordó gépeket foglalják magukba.

Az 1990-es évek elején a Sennebogen partnerségre lépett a Caterpillarral, hogy Cat márkájú kotrógépeket gyártson. Az üzlet keretében a Sennebogen több mint ezer Cat márkájú munkagépet gyártott. Ez a Caterpillar, a Sennebogen és két másik vállalat (Eder és Zeppelin) közötti közös vállalkozás része volt. Az utóbbi kettő később kilépett a közös vállalatból. A német Zeppelin forgalmazóval kötött másik együttműködési megállapodás keretében a Sennebogen 1980 és 1996 között több mint 7500 mobil hidraulikus kotrógépet gyártott, főként a helyi, azaz a német piac számára. 1986 és 1990 között pedig a Sennebogen gyártotta a Hanomag lánctalpas és mobil kotrógépeket is. Ezek a termékek teljes egészében exportra készültek.

Erich és Walter Sennebogen

Ifjabb Erich Sennebogen, az alapító fia, a vállalat jelenlegi vezetője 1991 és 1997 között a céget erőteljes növekedéshez segítette hozzá. Ebben az időszakban a vállalat bezárta straubingi üzemét (később, 2008-ban a Straubing-Sand ipari övezetben nyitott egy nagy létesítményt), és egy modern üzembe költözött Wackersdorfba. Ez lehetővé tette a vállalat számára új gyártósorok felállítását. Sor került értékesítési és forgalmazási hálózatának átalakítására. 1996-ban a Sennebogen új termékcsaládot indított, ezek az újrahasznosításhoz szükséges gépek (ahogy ők nevezik: Green Line). Ebben az időben az új termékcsalád lehetőséget adott számukra, hogy versenyezzenek más, már ismert márkákkal, mint például a Fuchs és a Liebherr. Ma már megelőzik ezeket a gyártott géptípusok választékát és az eladott gépek darabszámát illetően is.

A termékek pozitív fogadtatása arra ösztönözte a vállalatot, hogy Észak-Amerikában is terjeszkedjen. 2000-ben a Senne bogen megalapította ottani leányvállalatát Charlotte-ban (USA). A Sennebogen LLC rövid időn belül Észak-Amerika vezető speciális megoldásokat nyújtó vállalatává vált.

Néhány a leginnovatívabb ágazatok közül: Rönkfeldolgozás és erdészet; Fakitermelés és fagondozás; Hulladékkezelés és újrahasznosítás; Fémhulladék-kezelés és Kikötőüzemeltetés.

2010-ben a Sennebogen LLC egy új Sennebogen 880 EQ ellensúlyos darut szállított a Midwest Generation számára. Ez volt akkor Észak-Amerika legnagyobb anyagmozgatója.

Ma a Sennebogen-nek több németországi és észak-amerikai gyártóüzeme mellett Magyarországon és Szingapúrban is vannak leányvállalatai. Több mint 120 viszonteladója van különböző régiókban, köztük a Közel-Keleten, Ázsiában/Óceániában, Afrikában, Amerikában és Európában.

A vállalatot ma a második generációként az alapító fiai, Erich és Walter Sennebogen vezetik. Készül azonban a harmadik generáció is az utódlásra. A tulajdonos testvérpár mind a mai napig benne van a „napi” üzletben. Személyes kapcsolatban vannak valamennyi kereskedőpartnerükkel. Részt vesznek az éves kereskedői meetingeken és az azt megelőző vacsorán, személyes jelenlétük és karizmájuk nagyban hozzájárul a cég sikeréhez. A kis fészerből eljutottak a világ minden pontjára, igazi multikká váltak, miközben a családi ezüst végig a család birtokában maradt. Fejlődésük egyik titka lehet a tulajdonosok részvétele a napi üzletmenetben, hús-vér jelenlétük, ami nyilvánvalóan más viszonyt jelent az üzletfelekkel és a munkavállalókkal.

PALFINGER

A Palfinger ma a világ vezető daru és hidraulikus emelőtechnológiák gyártója és szállítója. A Palfinger Csoport székhelye az ausztriai Bergheimben található, és nyolcvankét vállalatot, harminchárom országban mintegy 12 ezer alkalmazottat foglalkoztat. Harmincnégy gyártó- és összeszerelő üzemet üzemeltet Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában. Árbevétele mintegy 2,2 milliárd euró.

A vállalatot 1932-ben Richard Palfinger alapította fémmegmunkáló és javító műhelyként a felső-ausztriai Schärding városában. Annak ellenére, hogy a Palfinger ma a daru és a hidraulikus emelőtechnológiák terén világelső, csak 1959-ben építette meg első daruját, és komolyabban Richard Palfinger fia, Hubert vágott bele a vállalat fejlesztésébe 1964-ben azzal, hogy a hidraulikus, teherautóra szerelhető rakodódarukra specializálódott.

Palfinger autódaru, 1959.

Hubert Palfinger a hidraulikus darukra való összpontosítása a vállalat történetének következő szakaszát nyitotta meg, amelyet ma „darukorszaknak” neveznek. 1968-ban a Palfinger megkezdte daruinak sorozatgyártását, és a következő tizenhat évben számos szabadalmat szerzett különböző újításaira, mint például az „árbócba ültető markoló” (1973), a „csuklós főgém” (1976) vagy a „kábeldobos rák” (1977). E szabadalmak megszerzése egybeesett új összeszerelő üzemek – például az ausztriai Lengauban található üzem – építésével és az exportnövekedésével. 1989-ben a cég export árbevétele meghaladta az összbevétel kilencven százalékát. Az 1990-es években még Hubert Palfinger egy személyben vitte a vállalatot. Figyelme kiterjedt a műszaki fejlesztés mellett a külföldi értékesítésre. Jellemző erre egy személyes élményem. Mikor a Kuhn Földmunka és Rakodógép Kft. 1993-ban átvette a Palfinger termékek magyarországi képviseletét, természetes volt, hogy személyesen ismerje meg újabb partnerét, annak vezetőjét. Látogatásomkor a dolgozószobája előterében szívélyesen üdvözölt Hubert Palfinger felesége is, aki azzal segített a férjének, hogy postázta, iktatta a cég levelezését. Ez az attitűd megszűnt a ’90-es évekre. Személyes kapcsolatait azonban megtartotta a régi dolgozókkal és az egyikük elmondása szerint nem lehetett ellenállni, ha „kért” valamit.

Hubert Palfinger átadta a cégvezetést „profi” menedzsereknek, ő maga pedig „hobbijának” élt, és új saját cégében tengeri szállítóhajók hidraulikus tartozékait fejlesztette, gyártotta 2020-ban bekövetkezett haláláig.

Hubert Palfinger

A huszonegyedik század fordulóján a Palfinger terjeszkedni kezdett, és multinacionális vállalatként pozicionálta magát. A vállalat 1999-ben a bécsi tőzsdére lépett. A cég még ugyanebben az évben megvásárolta első külföldi vállalatát, a francia Guima S.A.-t, amely akkoriban a világ második legnagyobb horgosemelőgép-gyártója volt. Két évvel később, 2001-ben a brazil Madal S.A. vállalatot is átvette, és a Tiffin Loader Cranes felvásárlásával megalakította a Palfinger USA-t, ezzel megvetve a vállalat lábát az amerikai piacon.

1999 júniusától a Palfinger a bécsi tőzsde hivatalos piacán van jegyezve, de 2000 júniusának közepe óta a Palfinger AG részvényeivel a stuttgarti, berlini, düsseldorfi és frankfurti tőzsdéken is kereskednek. A Palfinger csoport mintegy 56,4%-a a Palfinger család tulajdonában van, 7,5%-a a Palfinger AG saját tulajdonában, és mintegy 36,1%-a közkézhányad.

Az 1969-ben született harmadik generációs Hubert Palfinger, aki 21 éves kora óta számos pozíciót töltött be a cégcsoportban, nem vesz részt a napi szintű irányításban, de mint a Felügyelő Bizottság 2017 óta kinevezett elnöke megtartja ellenőrzését a cég felett. Két évvel fiatalabb öccse, Hannes Palfinger a felügyelő bizottság elnökhelyettese szintén őrködik a családi cég biztonsága és jövője fölött.

A Palfinger tehát ha más módon is, mint a Sennebogen, családi tulajdonban, családi irányítás alatt maradt.

LIEBHERR

Hans Liebherrt a második világháborúban katonai szolgálatra hívták be, ezt szerencsésen túlélve műszaki érdeklődése irányába fordult. A háború után toronydaruk építésével kezdte tevékenységét. 1949-ben a németországi Kirchdorf an der Illerben (Baden-Württemberg) alapított vállalatot. Tevékenységük később kibővült a repülőgép-alkatrészek gyártásával –az európai Airbus repülőgépgyártó jelentős beszállítójaként –, valamint a kereskedelmi hűtők és a háztartási hűtőszekrények gyártásával. Innen gyorsan indultak felfelé. Az évek során a családi vállalkozás sokszínű vállalatcsoporttá nőtte ki magát

Az első Liebherr daru, 1950.

A Liebherr ma egy német-svájci multinacionális vállalat, amelynek székhelye a svájci Bulle-ban található, fő gyártási létesítményei és gyökerei Németországban vannak.

A Liebherr jelenleg több mint 130 vállalatból áll, amelyek 11 divízióba szerveződnek: földmunkák, bányászat, mobil daruk, toronydaruk, betontechnológia, tengeri daruk, űrhajózási és szállítási rendszerek, szerszámgépek és automatizálási rendszerek, háztartási készülékek és alkatrészek. Világszerte több mint 42 000 alkalmazottat foglalkoztat, mintegy kilencmilliárd eurós árbevételt realizál évente.

A cégcsoport többek között a világ legnagyobb bányászati és földmunkagépeit is gyártja, beleértve a rakodógépeket, kotrógépeket és extrém méretű dömpereket. A T 282 B például a világ második legnagyobb teherautója (a BelAZ 75710 után). A csoport kilenctengelyes mobil daruja, az LTM 11200-9.1 100 méteres teleszkópos gémmel 2007-ben elnyerte a nehézgépipar Év Fejlesztése dDját, mivel ekkor ez volt a világ legerősebb ilyen gépe.

A cég számos országban, többek között Németországban, Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Írországban, Törökországban és az Egyesült Államokban rendelkezik telephellyel. Az írországi gyár 1958 óta konténerdarukat gyárt, amelyeket világszerte exportál. 2012-ben az Egyesült Államokban a csoport 45,4 millió dollárt (kb. 34,1 millió eurót) költött a virginiai Newport Newsban található gyár hároméves felújítására és bővítésére. Ausztráliában a csoport 2013-ban kezdte meg a helyi központjának 65 millió ausztrál dollár értékű bővítését. 2020 márciusában a Liebherr megnyitotta főhadiszállását Szingapúrban.

A Virginia állambeli Commonwealth, valamint Newport News és Hampton városok képviselői bejelentették, hogy támogatásokat és ösztönzőket bocsátanak rendelkezésre a közlekedésfejlesztéshez, a képzéshez és az ingatlanberuházásokhoz

A cégbirodalom a mai napig teljes egészében a Liebherr család tulajdonában van. Isolde és Willi Liebherr, Hans lánya és fia, a svájci Bulle-ban található Liebherr-International AG vezérigazgatója és elnöke. Számos más családtag is aktívan részt vesz a vállalat irányításában.

Dr. Isolde Liebherr, Dr. Willi Liebherr, Philipp Liebherr és Stéfanie Wohlfarth, a családi részvényesek képviseletében egyik interjújukban elmondták véleményüket az elmúlt üzleti évekről, a leküzdött kihívásokról és a Liebherr által elért technológiai fejlődésről. A Liebherr-termékek kibővülnek a mai kor fontos termékeivel, mint például a klímasemleges energiaforrás, a szélenergia hasznosításához.

Dr. Isolde Liebherr, Philipp Liebherr, Stéfanie Wohlfarth, Dr. Willie Liebherr

A fent ismertetett három cég mindegyike egyszemélyes kis vállalkozásként indult. Mindhárom alapító tehetséges műszaki ember és karizmatikus személyiség volt. Gyermekeik útját abba az irányba terelték, hogy képesek legyenek átvenni a vállalkozásukat. Az utódok példát kaptak és vettek szüleiktől. Kitartással, szorgalommal képesek voltak gyarapítani a cégbirodalmukat. Az elmúlt évtizedekben különböző utakat jártak be. Átéltek nehéz éveket. Hubert Palfinger egyik visszaemlékezésében említette, hogy az 1970-es években volt olyan időszak, amikor a rajta lévő ruhán kívül minden tulajdonán jelzálog volt. A Sennebogen épp ellenkezőleg: 2008-ban, a világválság közepén épített straubingi gyárához nem vett fel hitelt. Ma méretük különböző, hiszen a három cég árbevétele és létszáma nagyon is eltérő, az azonban közös, hogy a tevékenységükön belül mindegyik világméretben is az élvonalban van. Ennek alapját a számos újítás és szabadalom adta és adja a mai napig. Az is közös bennük, hogy megtartották családon belül a tulajdonjogot, legalábbis a többségi részt, amivel a cég fölötti rendelkezés az övék. Továbbá a vezető tisztviselők is a családból kerülnek ki, több generáción keresztül. A cégépítéshez, cégvezetéshez, az élethez való hozzáállásukat talán Erich Sennebogen 1952-ből származó mondata jellemzi a legjobban: „Es geht nicht, gibt’s nicht”: olyan nincs, hogy valami nem megy.

Dr. Csorba Kázmér   

Az írás megjelent a Magyar Építő Fórum magazin 2023. téli (No. 92.) számában